Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - SEBŐK BALÁZS: A munkásőrség első évei Szolnok megyében
kedése olyan mértéket öltött, hogy egy komplett munkásőr szakaszt le kellett szerelni, pontosabban fogalmazva a politikai szempontból teljesen megbízható állományt viselt dolgaik miatt ki kellett cserélni. Jellemző, hogy a párt a vizsgálatot olyan névtelen bejelentések alapján indította meg, amelyeknek néha semmiféle jelentőséget nem tulajdonítottak, így lényegében csak véletlenül derült ki, mi is folyt hónapokon át Nagyivánon. A nagyiváni munkásőr szakasz tagjainak túlkapásai elleni fellépés két hullámban zajlott le az MSZMP Szolnok megyei VB részéről. Első alkalommal 1957. december 6-án hoztak határozatot a nagyiváni szakasz ügyében, amit Farkas Ferenc százados, a MÖM parancsnok helyettese írt alá. Ebben kiemelik, hogy a községben spontán módon szerveződött meg a helyi kommunisták fegyveres csoportjának ellenállása a forradalommal szemben, még 1956 októberében. „A tiszafüredi járásban tevékenykedő ellenforradalmi csoportok, tanácsok, a földjüket visszakövetelő kulákok likvidálásában, fegyverrel a kezükben derekasan helytálltak. Tevékenységükkel, harcos kommunista kiállásukkal igen széleskörű tiszteletet és megbecsülést szereztek maguknak. Helytállásuk később önteltté tette őket, elbizakodottá váltak és túlkapásokat követtek el, ami tekintélyüket lejáratta. Napirenden volt a lerészegedés, nem egy esetben a lövöldözés, ami a becsületes, egyszerű emberekből megbotránkozást váltott ki. "A nagyiváni szakasz parancsnoka Vadász Kálmán113 volt, aki akkoriban a párt szerint is túl sok pozíciót töltött be. Egy személyben volt a helyi Vörös Csillag TSz elnöke, községi titkár, munkásőr szakaszparancsnok és a járási párt VB tagja. A botrányt tetézte, hogy hiányosságokat állapítottak meg a TSz gazdálkodásában is. A vizsgálat a szolgálatban, illetve a fegyverek tárolásánál is talált hibákat: akadtak rozsdás fegyverek, bár a jelenség akkoriban nem volt egyedi, sőt, országosan előforduló jelenségnek számított.114 A többszöri figyelmeztetés ellenére Vadász nem tudott vagy nem akart rendet tenni a szakasznál, nem tudta megfékezni a köréje csoportosuló „borbarátokat. " Megállapították, hogy a községben már inkább féltek a munkásőröktől, mintsem szerették, megbecsülték volna őket. A vizsgálat következtében összesen tíz munkásőrt szereltek le, akik állandóan ittak, botrányosan viselkedtek és fegyverrel az oldalukon, egyenruhában jártak italozni. Egyikük például ittasan, géppisztolyával kényszerítette az ÜVEGÉRT vállalat gépkocsiját a községből való távozásra. Vadász Kálmán esetében a településről való elhelyezést javasolták - kiemelve korábbi érdemeit. Érdemes még megjegyezni, hogy a vizsgálat szerint a felettes tiszafüredi pártvezetés mindvégig tudott a nagyiváni eseményekről, mégsem tettek semmit. A tiszafüredi és a nagyiváni kommunisták között akkoriban súlyos személyi ellentétek feszültek. „Ez utóbbit az is igazolja, hogy a nagyiváni pártaktívára való kiszálláskor a tiszafüredi pártbizottság egyik tagja, Batki elvtárs felvetette, hogy számolni kell a kizárások miatt komoly ellenállásra, és célszerűnek tartja, ha Füredről viszünk magunkkal munkásőröket."115 A nagyiváni helyzetet tovább bonyolította, hogy a te113 Ifj. Vadász Kálmán Nagyivánon született földnélküli agrárproletár családba. Apja 1919-ben vöröskatona volt, akit internáltak. Mind maga, mind édesapja napszámosként dolgozott. A II. világháborúban évekig katonáskodott, a Don-kanyart is megjárta. 1945-ben az MKP tagja lett. A háború után alkalmi munkásként dolgozott Nagyivánon, majd 1949-ben Egerbe került, ahol járási tanácselnök-helyettes lett. 1955 tavaszán tért haza szülőfalujába, ahol a Vörös Csillag TSz elnökének nevezték ki. Forrás: MNL JNSzML XXXV. 64. f. 16. 114 KISS Dávid 84.p. 115 MNL JNSzML XXXV. 1. f. III. fcs. 1958.33. ő. e. A megyei párt VB határozata a nagyiváni munkásőr szakaszról. 1957. december 6. 195
