Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - SEBŐK BALÁZS: A munkásőrség első évei Szolnok megyében
lepülésen igen éles ellentét feszült a magyar és a cigány lakosság között. Egy munkásőr által a járási pártbizottsághoz eljuttatott feljegyzés szerint a cigányoknak nem volt tekintélye a településen, ami abból a szempontból érdekes, hogy mind a karhatalom, mind a Munkásőrség kötelékében szolgáltak cigányok is. „ Nagyi van községben az ellenforradalom időszaka alatt a cigányok közül többen karhatalmisták voltak, kiknek nagyobb részét magatartásuk miatt időközben le kellett szerelni. Ezen időszak alatt és a későbbiek folyamán, mivel közülük többen a Munkásőrségnek is tagjai lettek, a cigányok szeme, hogy úgy fejezzem ki, igen felnyílt. Számtalan esetben megtörtént, hogy békésen mulató fiatalokat megvertek, anélkül, hogy ezek arra okot szolgáltattak volna. A Munkásőrség cigány tagjai közül számtalan esetben történt önkényeskedés. [... ] Mindezt azért jelentem, hogy a Pártbizottság is érzékeltetve legyen ezirányban, hogy a cigányok ellen milyen nagy ellenszenv mutatkozik a községben. "116 116 MNL JNSzML XXXV. 23. f. 6. d. Feljegyzés a nagyiváni Munkásőrség ügyében tett kivizsgálás eredményéről. Péteri András munkásőr. Tiszafüred, 1958. február 13. 117 MNL JNSzML XXXV. 1. f. III. fcs. 1958. 55. ő. e. Jelentés egyes munkásőr elvtársak által elkövetett visszaélésekről, szabálytalankodásokról. 1958. október 28. 118 MNL JNSzML XXXV. 1. f. III. fcs. 1958.55. ő. e. Jelentés a párt VB október 28-i, a Munkásőrség fegyelmi helyzetére vonatkozó határozatáról. 1958. október 29-30. Úgy néz ki, a fegyveres testületből való kizárásoknak nem sok foganatja volt Nagyivánon, hiszen 1958. október 28-án - néhány más alakulattal együtt - ismét a megyei párt VB elé kerültek a szakasz tagjainak viselt dolgai. Összességében az egész megyében a tiszafüredi századdal akadt a legtöbb gond, amelynek alárendeltségébe tartozott a nagyiváni alakulat is. Az ülésig a nagyiváni szakaszból újabb hét fő munkásőrt szereltek le, így már csak három alapító munkásőr maradt a szakasznál. Prohászka József tiszafüredi munkásőr parancsnoknak ekkorra azonban már nem voltak illúziói, szerinte őket is le kellett volna szerelni. Újabb és újabb helyi munkásőrök neve merült fel, akik rendszeresen megfordultak a kocsmában, ezért a pártvezetés nem tudott értük felelősséget vállalni. Nem lehetett tudni, mikor követnek el valami súlyos dolgot. A megyei pártvezetés ezen az ülésen már a nagyiváni alakulat megszüntetését mérlegelte. Felmerült, hogy a szakaszt Kócsra helyezik át, illetve hogy beolvasztják a tiszafüredi alakulatba. Még egyszer érdemes kiemelni, hogy egy névtelen levélből derült ki a megyei pártvezetés számára is, hogy mi folyik Nagy ivánon. Prohászka József szerint akkoriban nem is minden névtelen levelet vizsgáltak ki, mert azok sokszor nem fedték a valóságot és nem tartották egyenes embernek, aki ilyet ír. Czinege Lajos tapasztalatai szerint minden harmadik levél tartalma általában igaznak bizonyult, de törvényre is hivatkozott, miszerint minden munkáslevelet ki kellett vizsgálni, még ha névtelen volt is. Egy másik hozzászóló szerint viszont a mezőgazdasági osztályon ötből öt levél tartalma bizonyult igaznak.117 A nagyiváni szakaszt végül nem oszlatták fel, viszont állományát teljesen kicserélték: 1958 novemberéig összesen 28 főt szereltek le, ehhez képest a vizsgálat befejezésekor, a személycserék után 24 fő szolgált a helyi alakulatnál. Nagyivánon tulajdonképpen azért maradhatott meg a Munkásőrség, mert a megyei pártvezetés úgy látta, hogy a járás területén egyetlen más községben sem voltak meg a feltételei, hogy szakaszt állítsanak fel.118 A településen nem enyhült a magyarok és a cigányok közötti ellentét sem. Ezt a megyei munkásőrparancsnok egy 1960. 196
