Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - SEBŐK BALÁZS: A munkásőrség első évei Szolnok megyében
összetartásokon, a kiképzéseken való részvételt. Igen magasnak bizonyult a hiányzások száma, amit tetézett, hogy egyesek túlvállalták magukat, vagyis annyi párt- és társadalmi funkciót töltöttek be egy személyben, amelyeknek fizikai képtelenség volt megfelelni. A szolnoki zászlóaljnál például egyértelműen a funkcionáriusok hiányoztak a legtöbbet és úgy érezték, hogy ebben is külön jogokat élveznek. Egyébként összességében is tűrhetetlenül sok volt a hiányzás, amely már az alakulat akcióegységét veszélyeztette - fogalmazott Gila Pál.101 A fenti okok miatt az első években igen nagynak bizonyult a fluktuáció, több helyen rövid idő alatt az állomány nagy része kicserélődött. A korabeli iratok szerint a felső pártvezetés többször elégtelennek minősítette a testület pártirányítását. Noha az MSZMP párthadseregéről beszélünk, a megyei pártvezetés sok esetben mégis úgy érezte, hogy helyi szinten nem érvényesül megfelelő módon a Munkásőrség pártirányítása. Ezeknek a hiányosságoknak a korszakra jellemző módon nyílt őszinteséggel, igen kritikusan hangot is adtak. 101 MNL JNSzML XXXV. 1. f. III. fcs. 1958. 33. ő. e. Jelentés a Munkásőrség helyzetéről, jelentés a Munkásőrség városi zászlóalj helyzetéről. 1958. január 7. 102 Az 1956-os események idején, a zavaros és átláthatatlan időszakban többen is úgy jutottak fegyverhez, hogy az semmiféle kimutatásban nem szerepelt, tehát hivatalosan nem is létezett. Erről a párt berkeiben is tudtak, mégsem tettek elég erélyes lépéseket az ilyen fegyverek összegyűjtésére. Fegyverbegyűjtő akciókat csak a rendszer ellenségeinél tartottak. Ilyenre került sor például a jászberényi tanyavilágban, amikor egy terület átkutatása során jelentős számú elrejtett tűzfegyver került elő. Forrás: MNL JNSzML XXXV. 1. f. II. fcs. 30. ő. e. A Munkásőrség helyzete Szolnok megyében. 1957. június 25. A nagy szolnoki erődemonstráción még mindig csak egy alakulófélben lévő fegyveres erőről beszélhetünk, amely megjelenésével igen komoly benyomást tett a lakosságra, a színfalak mögött azonban jelentős problémák húzódtak meg. Ez nem csak a Munkásőrségre igaz, hanem gyakorlatilag valamennyi fegyveres szervre. A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy még csak alig egy hónap múlt el a szolnoki parádé óta, amikor az MSZMP megyei pártvezetésének napirendre kellett tűznie egy kényes problémát. 1957. augusztus 12-én „szóbeli tájékoztatás a fegyveres szervek fegyelmi helyzetéről" címmel került a megyei VB elé a fegyveres szerveknél előforduló súlyos fegyelemsértések és visszaélések tömkelegét felszínre hozó ügy. A megyei pártapparátus élén álló Czinege Lajos beszédesen az alábbiakkal kezdte mondandóját: „Több oldalról érkezett nem csak hozzám, hanem más elvtársakhoz is, hogy a fegyveres szervek fegyelmi helyzetével valami baj van. " Az ülésen több példán keresztül vázolták fel, hogy a rendőrség, a rendőri karhatalmi alakulat és a Munkásőrség egyes tagjai elfeledkeztek arról a kötelező magatartásról, amit a fegyveres erőknél szolgálóknak elvárt és kötelező lett volna betartani. A jelenlévők több tagja is megerősítette, hogy egyes kommunistáknál egyszerre több fegyver is volt kint, és sok esetben ezekre a fegyverekre semmiféle tartási engedéllyel nem rendelkeztek.102 „Több fegyver, több baj" - foglalta össze egy rövid mondatban a lényeget Tóth Imre VB tag. Előtte Czinege Lajos azt javasolta, hogy a problémákról a megyei pártvezetés állítson össze egy levelet, amelyet nevelő szándékkal majd a fegyveres szervek alakulatainál is felolvasnak. Külön kérte, hogy a levél ne legyen lehangoló és ne tartalmazzon általánosításokat, de a maga őszinteségével így jellemezte a helyzetet: „Sokat beszélünk mi arról, hogy a fegyveres szervek és a lakosság között a kapcsolat javul. Ezért elvárja a párt, hogy szabadidejükben úgy éljenek, szórakozzanak, hogy a dolgozó em190
