Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - SEBŐK BALÁZS: A munkásőrség első évei Szolnok megyében
berek közelebb kerüljenek hozzájuk. Ezzel szemben előfordul, hogy szabad idejükben szórakozásuk tivornyázó verekedéssé fajul, s önkényeskednek. [...] Egyes helyeken a kommunista elvtársak is visszaélnek azzal a joggal, hogy a nép állama fegyvert adott a kezükbe." Borsányi János VB tag szerint a honvédség tisztjei irányában általános bizalmatlanság és lenézés nyilvánult meg azokban az időkben. Előfordultak olyan esetek is, hogy a katonák és a lakosság között verekedés robbant ki. Feszült lehetett a hangulat a magyar fegyveres erők és a szovjet alakulatok között is, hiszen elhangzott: „Tóth és Gila elvtárs által kiadott parancsban fel kellene hívni az elvtársak figyelmét a szovjet hadsereg tisztjeinek adandó tiszteletadásra. Ugyanakkor javaslom, beszélni kellene az itteni szovjet helyőrség parancsnokával, hogy ők is adják ki az elvtársaknak, hogy a magyar tisztek, katonák tiszteletnyilvánításátfogadják, illetve viszonozzák."103 103 MNL JNSzML XXXV. 1. f. III. fcs. 1957. 20. ő. e. MSZMP Szolnok Megyei Párt Végrehajtó Bizottságának üléséről készített jegyzőkönyv. 1957. augusztus 12. 104 MNL JNSzML XXXV. 1. f. III. fcs. 1957. 20. ő. e. MSZMP Szolnok Megyei Párt Végrehajtó Bizottságának üléséről készített jegyzőkönyv. 1957. augusztus 12. A legsúlyosabb visszaélések ekkoriban talán a rendőri karhatalmi századnál történtek, hiszen a párt megyei első titkára igen fajsúlyos eseteket sorolt fel. Felsorolásából a jelenlévők megtudhatták, hogy ebből az alakulatból egy szakaszvezető agyonlőtt egy rendőrt, egy MÁV alkalmazottat pedig megsebesített. Ugyanitt egy fegyvermester agyonlőtt egy rendőr tizedest. 1957. július 14-én egy rendőr főhadnagy és társai az állomáson szórakozásból összevertek négy katonát, négy vasutast és három civil személyt. Egy másik esetben egy rendőr szakaszvezető és társa megvert egy honvéd alhadnagyot. Egy rendőr hadnagy 3,5 tonnás tehergépkocsival átszakította a szajoli vasúti átjáró sorompóját, míg Tiszafüreden egy 13 éves kislányt lőttek agyon részegen. A fentiek fényében komikusnak tűnhet az a kijelentés, miszerint a túlkapások elleni jövőbeli fellépés nem lehet egyenlő azzal, hogy a rendőr nem mer eljárni a huligánokkal szemben. A rendőrséget tehát meg kellett tanítani, hogy „mikor van joga intézkedni, mikor van joga fején verni a komát". A bűnlajstrom végén arra is fény derült, hogy rendőrök legalább tíz esetben vertek meg munkásőröket, többször teljesen indokolatlanul. A rendőrök és a munkásőrök közötti rivalizálás kapcsán fejtette ki Czinege Lajos: „Elvtársak, szándékosan nem részletezem, hogy mikor hibás rendőr és mikor a munkásőr. A dolog sürgős, ha most egyiket marasztalnám el jobban, mint a másikat, vég nélküli vita lenne. "104 A megyei pártvezetés végül egy levelet juttatott el a fegyveres szervek és testületek pártalapszervezeteihez. A levél első másfél oldalában az eddig elért eredményeket hangoztatták: köszönetét mondtak azoknak, akik fegyverrel a kézben harcoltak „az ellenforradalom ellen". Kiemelték azt is, hogy a szovjet katonák - nézetük szerint - másodszor adták vissza a szabadságot. A levél második felében kerül sor az igazán elgondolkodtató kijelentésekre: „Elvtársak! Az eredmények ellenére meg kell állapítani, hogy az utóbbi időben vannak nyugtalanító jelenségek, amelyek nem erősítik, hanem lazítják a dolgozó tömegekkel való kapcsolatot. [...] A fegyelmezetlenségek és önkényeskedések, durvaságok és törvénysértések súlyos veszélyeket rejtenek magukban. Gyakran előfordul, hogy egyes elvtársak magukról elfeledkezve, leittasodva verekedésbe keverednek, ilyeneket kezdeményeznek, hivatali hatalmukkal visszaélve törvényt sértő módon járnak el becsületes dolgozókkal szemben. A fegyveres szervek tagjaihoz méltatlan magatartást tanúsítanak, 191
