Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - SEBŐK BALÁZS: A munkásőrség első évei Szolnok megyében
munkaidő után, hétvégén és éjjel mennek a gyakorlatokra. Gila a parancsnokokat és a személyi állományt elbizakodottnak nevezte, de a nagy felzúdulást az alábbi szóbeli értékelése váltotta ki: „Enni, inni tudunk, de gyakorlatot végrehajtani nem." Csáki István VB titkár összefoglalójában Hir István szolnoki parancsnokot tette felelőssé a történtekért: „Megmondjuk neki ismételten, hogy vagy rendet csinál, vagy elmegy a Munkásőrségtől. "82 82 MNL JNSzML XXXV. 1. f. III. fcs. 1961.1. ő. e. Tájékoztató jelentés a december hónapban végrehajtott gyakorlatokról. 1960. december 29. 83 RÁCZ Lajos 28-29. p. 84 MNL JNSzML XXXV. 1. f. III. fcs. 1958. 33. ő. e. Riadótervek A munkásőr alakulatok felállítását követően minden egységnek el kellett készítenie a riadótervét. A Munkásőrség létrehozásának első számú oka ugyanis az volt, hogy egy esetleges újabb rendszerellenes megmozdulást még csírájában el lehessen folytam. Ehhez szükség volt egy riadótervre, amelynek alapján vész esetén a társadalmi állományú (vagyis a civil életben dolgozó) munkásőrök a legrövidebb időn belül mozgósíthatóak voltak, hogy mindenkihez eljusson a riadó híre. Ezért riadóláncokat hoztak létre, meg volt szabva, hogy kinek kit kell értesítenie, hol van a gyülekezési körlet, ki és milyen fegyverrel, illetve hol foglalja el biztosítási helyét. Általában a fontosabb objektumokat, például párt- és tanácsi épületeket, termelő üzemeket, illetve az infrastruktúra legfontosabb létesítményeit (hidak, áramfejlesztő telepek, vízművek, vasutak stb.) kellett biztosítaniuk. A riadóterveket rendszeresen gyakorolták is. Ilyenkor előre be nem jelentett időpontokban riadóztatták az alakulatok tagjait és a parancsnokok mérték, hogy normaidő alatt sikerül-e elérni a harckész állapotot. Az első időkben havonta akár kétszer is volt riadó, később inkább csak havi egyszer. 1958-ban Karcagon például úgy igyekeztek lerövidíteni a riadóztatás idejét, hogy az első lépcsős munkásőrök lakását csengővel kötötték össze a pártbizottság épületével. A tapasztalatok szerint a legnehezebben a nappali riadók idején a mezőgazdaságban dolgozókat bizonyult mozgósítani.83 A riadótervek időnként kiszivárogtak, amiből komoly botrány kerekedett a megyei pártbizottságon. Váczi Sándor szerint előfordult, hogy a riadógyakorlat előtt 8-10 nappal az állomány már tudott mindent, így már órákkal a riadó kezdete előtt mindenki a pártbizottságon volt. Vidéken felszerelve várták a riadót, a „nagyon jól sikerüljön" elv alapján. „A riadók hogyan szivároghattak ki, miért fecsegték el a parancsnokok?" - fakadt ki Czinege Lajos.84 Az elkészült riadótervek közül érdemes megvizsgálni a megyeszékhely munkásőr alakulatának 1957. május 20-án elkészített tervét, hiszen Szolnokon hozták létre a megye legnagyobb, zászlóalj erősségű munkásőr alegységét. Éles helyzetben riadót a MOP, a MÖM, az MSZMP Intéző Bizottságának megyei, illetve városi elnöke, valamint az ügyeleti szolgálatot ellátó munkásőr rendelhetett el: utóbbi csak abban az esetben, amennyiben a pártbizottság épületét támadás érte volna. A riadót szóban, írásban, távbeszélőn vagy rádión keresztül lehetett elrendelni. A riadóterv elkészítésének célja az volt, hogy a legrövidebb idő alatt harckész állapotba kerülhessen a zászlóalj, illetve, hogy „az ellenforradalmi vagy 184
