Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - SEBŐK BALÁZS: A munkásőrség első évei Szolnok megyében
provokációs megmozdulást csírájában el tudjuk folytam" és ezzel a munkás-paraszt kormányt meg lehessen védeni. Az egyes riadóztatott egységek feladata a következőképpen nézett ki: az I. és II. század nehézfegyveres raja, összesen 20 fővel, két géppuskával az MSZMP Megyei Bizottságának épületét, illetve a Munkásőrség parancsnokságát biztosította. A város egyéb stratégiai objektumaihoz az I. század pisztollyal és géppisztollyal felszerelkezett munkásőrei vonultak ki: a postához és a trafóházhoz 10-10 fő, a nyomdához és a villanytelephez pedig 8-8 fő. A többiek tartalékban maradtak. A II. század további négy kulcsfontosságú objektumot volt hivatva biztosítani: 10-10 fő vonult ki a Megyei Tanácshoz, a Városi Tanácshoz és a Vízművekhez, 8 fő pedig a Stúdióhoz. A századból 54 fő itt is tartalékban maradt. Az egyes objektumokhoz kivonuló munkásőrök név szerint fel voltak sorolva és mindenkinek ki volt jelölve a gyülekezési helye is. A város 9 kerületének és külön a Kertváros-Alcsiszigeti Állami Gazdaság munkásőreinek 28 riasztási csoportban kerületenként egy-öt gyülekezési hely volt kijelölve. A VIII. kerület riasztási csoportjai például az alábbi helyeken gyülekeztek: a 24-es riasztási csoport a Körösi utca és a Lomb utca sarkán, a 25-ös riasztási csoport a cukorgyári kantinnál, míg a 26-os riasztási csoport tagjait a gépkocsi egyenként kellett, hogy összeszedje. A zászlóalj 17 tagjáért - a várostól messze eső lakóhelyük miatt - szintén gépkocsit kellett küldeni a környező településekre, így Abonyba, Kengyelre, Fegyvernekre, Rákóczifalvára, Tószegre, Tiszaföldvárra, Törökszentmiklósra, sőt még Ceglédre is. Később az ilyen, az alakulatok állomáshelyétől távol lakó munkásőrök helyzetét felülvizsgálták, mert a gyors reagálást igénylő műveletekben gyakorlatilag egyáltalán nem tudtak részt venni. A riadóztatott egységek szállításáról - az egyes vállalatokkal történt előzetes egyeztetés alapján - tehergépkocsiknak, illetve buszoknak kellett gondoskodniuk. Az egyes vállalatok sofőrjeinek neve szerint, illetve a szállító járművek rendszáma és típusa alapján előre ki voltak jelölve, hogy - kizárólag éles riadó esetén - kik és milyen gépjárművel kötelesek megjelenni az egyes előre egyeztetett helyeken. „A szállító eszközök, miután beszállították a munkásőr elvtársakat és riasztási feladatukat végrehajtották, bevonulnak a parancsnokságra" - részletezi a terv a teendőket. A készenlét idejét 90, illetve 120 percben állapították meg. A tervezet kiemelte, hogy nappali riadó esetén a munkásőrök szállítását az egyes üzemek saját maguk biztosították volna, szintén előre kijelölt gépjárművekkel és sofőrökkel. A zászlóalj parancsnokság közvetlen közelében lévő munkahelyek munkásőreinek időbeni beérkezésükről maguknak kellett gondoskodni.85 A riadóztatott munkásőröknek az otthon tartott teljes felszereléssel (és az oldalfegyverükkel) kellett a gyülekezési helyekre vonulniuk, majd a megyei parancsnokság objektumában megkapták a kiegészítő riadó felszerelésüket is (például a sorozatlövő fegyvereket). A riadó jele Szolnokon 30 másodperces egyenletes szirénajelzés volt. A riasztást távbeszélőn, illetve motoros futáron keresztül adták tudtára az egyes üzemekben tartózkodó riasztási felelősnek, aki láncszerűen volt köteles értesíteni a többi munkásőrt. Éjjeli vagy szabadnapon történő riasztás esetén a munkásőröket otthonukban kellett elérni a riadó hírével. A zászlóaljtörzsnek közvetlenül a parancsnokságra kellett mennie és ott áttekinteni a helyzetet, valamint kiosztani a meg85 MNL JNSzML XXXV. 23. f. 1. d. 1957. A Munkásőrség Szolnok Városi Zászlóalja riadóterve (éjjel-nappal). 1957. május 20. 185
