Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - SEBŐK BALÁZS: A munkásőrség első évei Szolnok megyében
hetetlen állapotokat tapasztalt viszont Tiszafüreden, ahol a fegyverek konzerválatlanul, teljes összevisszaságban hevertek a raktárban. A fegyvertárolásra szolgáló helyiségnek sem az ajtaján, sem az ablakán nem volt rács. Nem volt sokkal jobb a helyzet Törökszentmiklóson, Mezőtúron, Túrkevén és Karcagon sem. A legsúlyosabb állapotokat azonban Fegyvemeken tapasztalták, ahol a fegyvereket szintén ki sem konzerválták. Általános jelenségnek számított, hogy a lőszerek felhasználásáról sehol sem vezettek semmiféle kimutatást, így azokkal tulajdonképpen nem is lehetett elszámolni. A megyei munkásőr parancsnok ekkor rendelte el a fegyvereknek a zsanérral megerősített, lakattal lezárt ládákban való tárolását. Elrendelte a különféle lőszerek külön-külön történő elhelyezését is.68 68 MNL JNSzML XXXV. 23. f. 1. d. 1957. A Munkásőrség Szolnok megyei parancsnokának 03. számú parancsa. 1957. május 28. 69 MNL JNSzML XXXV. 1. f. III. fcs. 1957. 23. ő. e. Jelentés a Munkásőrség helyzetéről. 1957. szeptember 20. Gila Pál megyei munkásőr parancsnok 1957. szeptember 20-án elkészített és a megyei pártvezetés elé terjesztett jelentésében a Szolnok megyei alakulatok felszerelését és anyagi ellátottságát jobbnak látta az országos átlagnál. A nyári ruházata ekkor minden munkásőrnek megvolt, viszont mintegy 300 öltöny téli ruházat (pufajka) hiányzott, köszönhetően az átvett karhatalmisták miatt megemelkedett létszámnak. Az alakulatok fegyverzete az MOP-tól, illetve kisebb részben a karhatalomtól átvett fegyverekből tevődött össze. Összességében a fegyverek száma magasabb volt a megyei létszámnál, viszont pisztolyból jelentős - pontosan 783 darab - volt a hiány. Éppen a pisztolyok voltak azok a fegyverek, amelyeket a munkásőrök maguknál tarthattak (volna) otthon is, míg a többi fegyvert és a lőszereket a bázisok raktáraiban őrizték. A pisztolyok körül alakult ki országos szinten is éles vita. Főként a volt karhatalmistáknál, illetve azon pártfunkcionáriusoknál, akik a forradalmi események alatt vagy közvetlenül utána jutottak fegyverhez, nagyméretű és igen nagy tűzerejű, szovjet gyártmányú TT pisztoly volt, amelyeket le akartak cserélni kisebb méretű, csehszlovák gyártmányú Zbrojovka fegyverekkel. Ezek beszerzése azonban elhúzódott, ráadásul a TT pisztolyok birtoklása nagy presztízs előnnyel is járt azokban az időkben, ami komoly feszültségeket okozott a kommunisták köreiben. Ezt jól mutatja Tóth Imre megyei VB tag hozzászólása az 1957. szeptember 20-i ülésen: „A javaslatban szerepel, hogy huzavona van a fegyverek körül. Amikor a pártértekezlet volt, Kádár elvtárs többek között úgy válaszolt, hogy nem tartja a kormány okos dolognak, ha minden munkásőrnek ott van az odalán a nagy TT pisztoly. De a lehetőséget megfogják teremteni arra, hogy kisebb, zsebben hordható fegyvereket vásárolhassanak." Lőszerből fegyverenként 1,7 javadalmazás állt rendelkezésre. A megemelt létszámmal összesen 1370 főt számláló Szolnok megyei állomány tagjai közül 1078 főnek jutott a PPS-41 típusú dobtáras géppisztolyból, 366 főnek pedig karabélya volt. Ezenkívül a megyei parancsnokság alárendeltségébe tartozó egységek rendelkeztek 24 darab DP golyószóróval, 11 darab SZG- 43 Gorjunov géppuskával, valamint 2516 darab 42M kézigránáttal is. Az 1957-es kiképzési évnek ebben az időszakában úgy állt a helyzet, hogy „a fegyverével lőni mindenki tud" - állt Gila Pál jelentésében.69 A fegyverek kapcsán fontos megemlítenünk azt, hogy bár az első hónapokban nem minden munkásőrnek jutott pisztoly, amit hazavihetett volna, eközben mégis előfordult, 180
