Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)

TANULMÁNYOK - CSEH DÁNIEL: A jászberényi kommunista pártelit összetétele és interakciói az 1950-es években

korszak totális diktatúrája és állami terrorja formálisan valóban megszűnt, de pusztán csak azért szűnhetett meg, mert a folyamatos zaklatások, deklasszációk és a forradalom leverése megtörte a társadalom ellenálló lelkületét, kimerítette anyagi és lelki tartalékait. És egy megtört társadalomnak könnyű nagyvonalú békejobbot nyújtani - különösen akkor, ha e békejobb mellé egy minden addiginál szervezettebb és nagyobb nyomást gyakorló agitációs hullám is társul (1959 tavasza).

„Ezen kérdések mellett komoly feladat városunkban a vallásos ideológiával szemben folytatott harcunk is. Nagyon határozott, tervszerű és következetes munkával, párttagságunk körében fel kell számolni azt a téves nézetet, mely szerint az állam és az egyház között létrejött megegyezés azt jelenti, hogy a párttagok minden további nélkül részt vehetnek egyházi rendezvényeken, sőt maguk is meggyónnak, gyerekeiket áldoztatják és templomban esküdnek.

Meg kell érteni párttagjainknak, hogy [a] vallás párton belül nem magánügy, és ezt kívánta megértetni a Végrehajtó Bizottság Beszteri Béla elvtárssal is, aki a vele való többszöri elbeszélgetés után sem mondott le a templomi esküvőről, és a párt helyett a vallást, a vallási ceremóniát választotta.

Meg kell jegyeznünk, hogy Beszteri Bélát a Városi Párt Végrehajtó Bizottsága kizárta a pártból, és fellebbezés folytán a Megyei Párt Végrehajtó Bizottsága »szigorú megrovás, végső figyelmeztetéssel« visszavette a pártba."79

[kiemelések - Cs.

D.]

79 Uo. 93. p.

Az imént idézett rész a gyakorlatba ültetése az előző idézet „korlátozott tolerancia" kifejezéssel is illethető tételének. Mi történik tehát akkor, ha valaki olyat tesz a magánéletében, ami nem tetszik a Pártnak? A válasz egyszerű: ha mindezt nem propagálja, nem esik bántódása, de a társadalmi ranglétra legaljára kerül, vagy ott marad. Beszteri Béla párttag volt, akinek a hatályos magyar jogszabályok szerint jogában állt templomban is megesküdnie. Viszont Beszteri párttag is volt, s egy párttagnak az ateizmust kell hirdetnie a magánéletével is. Tehát Beszteri köthet egyházi esküvőt, de akkor nem lehet párttag, s ha nem lehet párttag, az érvényesülési lehetőségei is beszűkülnek. És ennél a pontnál lepleződik le a kádári modell ál toleranciája: ugyan megtűrt egyes egyházakat, de nem fogadta el azok egyenrangú „tömegszervezetként" való tartós létezését. A Párt célja továbbra is az egyházak intézményes, és a vallásosság orientációbeli felszámolása maradt, ebben semmit sem változott az 1956 előtti időkhöz képest, csak az ütemezésen és a módszereken módosított. A liberális értelemben vett tolerancia nem azt jelenti, hogy éppen most nem rontok rá a nekem nem tetsző dologra, hanem nem is fogok soha, és nem teremtek olyan helyzetet, hogy választani kelljen a boldogulás és a boldogság között. Mert láthatóan Beszteri képtelen volt az anyagi boldogulásáért feladni a lelki boldogságát - ez pedig egy olyan dilemma, ami egy valóban toleráns rendszerben létre sem jöhetne.

154