Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - CSEH DÁNIEL: A jászberényi kommunista pártelit összetétele és interakciói az 1950-es években
rényi MSZMP VB-n belül, akit - miután végigsértette a téeszelnököket és a VB főelőadóját, Tóth Sándort is - végül az első titkárnak, Bacsa Ferencnek kellett rendre utasítania.70 70 A Csukával való konfliktusról és a jász-nagykun ellentétről lásd: CSEH 2015. 99-100. p. A többi említett konfliktus ismertetése lentebb. 71 MNL JNSzML XXXV.4/a-l. MSZMP Jb E/Pb jkv. 1956. december 12. - 1957. december 28., 33. p. 72 Uo. 35. p. 1956 megítélése és az elkövetett „hibák" bírálata Mivel az MSZMP tizenkilences és negyvenötös kommunistákból alakult meg, akik mind a Tanácsköztársaság, mind a koalíciós időszak, mind a Rákosi-korszak alatt pártfunkcionáriusok voltak, ezért 1956 ellenforradalmi megítélése nem lehetett kérdéses. A feladványt az jelentette számukra, hogy hogyan viszonyuljanak az MDP-hez, aminek a „hibáitól" elhatárolódni kívántak. A koherens érvrendszer kialakítását nehezítette, hogy ezáltal a saját korábbi munkájukról kellett véleményt alkotniuk. Hamar rájöttek azonban a megoldásra: a hibákat nem ők, mármint a pártvezetés, hanem a karrierista vagy ideológiailag képzetlen alapszervezeti vezetők követték el az „ellenség" aknamunkájától kísérve. „Fel kell lépnünk azok ellen a nézetek ellen is, [...] hogy a régi pártvezetés hibájának bírálása közben a jelenlegi pártvezetők lejáratására, helytelen bírálgatására pártbomlasztó tevékenységet folytatnak. A leghatározottabban le kell szögezzük, hogy az MSZMP-ben nincs azoknak a tagoknak ma már helyük, akik a párt bomlasztására, akár a régi vagy a jelenlegi vezetők bírálatát úgy végzik, hogy nem konkrétan mondják el annak hibáit, és az általánosítások közben a párt tekintélyének lejáratását idézik elő. "n [kiemelések - Cs. D.] Fontos leszögezni, hogy a „régi pártvezetés" bírálatának összemosását a „jelenlegi pártvezetőkével" már csak azért sem engedhették, mert a félévente-évente, megyei döntés nyomán cserélt párttitkárok kivételével ők voltak a régi pártvezetők is. Ráadásul az MDP két jászberényi párttitkára, Kapus Ferencné és Szőrös István (az utolsó MDP-s titkár) is tagja volt az MSZMP elnökségének és az Intéző Bizottságnak is. Arvai István városi párttitkár pedig Jászberény járási párttitkára lett. Minden erejükkel tagadták, hogy az elkövetett „hibák" - ezek tisztázására sohasem került sor - rendszersajátosságok lettek volna, megrögzötten a nem eléggé kommunista párttagok egyéni botlásainak tekintették azokat. Emiatt a pártvezetőket még csak-csak lehetett bírálni - szigorúan szűk körben és csak hithű kommunista pozícióból -, de a Pártot soha. „[...] párttagságunk nagy része még nem látja tisztán [.. J[a] »nemzeti kommunizmus« elméletének helytelenségét. [...] harcos agitációt kell, folytassunk minden olyan megnyilvánulással szemben, amely túlzott önállóságra törekszik, és ebből kiindulva az ország érdekeit túlzottan előtérbe állítva a szocialista táborral és a SZU-val szembeállítja, s azoktól semlegesíteni akarja magát. [...] a nemzeti kommunizmus elmélete nem egyéb, mint a Hitler-fasizmus által hirdetett, [a] második világháború alatt oly nagyon dicsőített nemzeti szocializmus. "72 [kiemelések - Cs. D.] 148
