Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - CSEH DÁNIEL: A jászberényi kommunista pártelit összetétele és interakciói az 1950-es években
Hermeneutikailag nehezen feltárható, hogyan kell értelmezni a túlzott önállóság fogalmát vagy az ország érdekeinek túlzott képviseletét, de ennek a szakasznak nem is ez a nóvuma. Itt fogalmazódik meg először a jászberényi iratokban az 1956-os események fasizmus-vádja - alig fél évvel a forradalom leverése után. Egy olyan településen, ahol még a kommunista helytörténeti munkák szerint sem volt fasizmus vagy nyilas mozgalom, ez a fajta központilag konstruált valóságmagyarázás a múlttal való szembenézés szándékának teljes hiányáról árulkodik. Még évekkel később is, szabályos verbális hadjáratot viseltek a nemzeti szuverenitás tematizálása ellen, hiszen ez volt az egyik tabutéma, a Szovjetunióhoz fűződő baráti viszony, ahol elfogadhatatlan volt a vélemény pluralizmus. Az egyre szűkebb körű pártfórumok felé haladva azonban találkozhatunk attitűdbeli eltérésekkel is a rendszerkritikusok vonatkozásában. Míg az elnökségi üléseken - ahova többször meghívtak alapszervezeti titkárokat, intézmény- vagy hivatalvezetőket - rendre arról beszéltek, hogy - életszerűen fogalmazva - „most már le lehet állni a bírálgatással", addig a hétfős intéző bizottsági üléseken felvetődött az önmérséklet kérdése. a parancsolgatással nem érünk el eredményt, és ezt a módszert alkalmazni nem lehet. Szívós, türelmes, nevelő munkát kell végeznünk, minden becsületes dolgozó felé. [...] Vigyázni kell, hogy ne történjen meg az, mint a múltban is megtörtént az, hogy előszeretettel ráhúzták egyesekre azt, hogy reakciós, mint pedig ráhúzzák egyes emberekre azt, hogy ellenforradalmár volt. Ha valaki nem érti még a semlegesség és egyéb más kérdést, ne legyünk velük szemben türelmetlenek, hiszen gondoljunk arra, hogy egyes kérdésekben fejlettebb elvtársainknak is nehéz volt tisztán látni. Nagyon ki kell hangsúlyozni azt, hogy türelmes, és még egyszer, türelmes munkát kell végeznünk még akkor is, ha ez néha nehezünkre esik."73 [kiemelések - Cs. D.] 73 MNL JNSzML XXXV.4/a-l. MSZMP Jb IB/VB jkv. 1957. január 3. -1957. november 21., 40. p. Kapus Ferencné hozzászólását a megbélyegzés elleni verbális aktusnak is tekinthetjük, ami nem nélkülözi az őszinte önreflexiót sem. Teljesen nyíltan megfogalmazta, hogy a valamiért nem kedvelt személyeket olykor alaptalanul bélyegeztek meg a múltban és a jelenben. Kapusnénak nem ez volt az egyetlen paraklétoszi megnyilvánulása. Egy hónappal később súlyos, személyeskedésig fajult vitába keveredett Soós Pál tanácselnökkel három diáklány iskolából való eltanácsolása ügyében. A vád az ellenforradalomban való tevőleges (értsd: fegyveres) részvétel volt ellenük. Kapusné viszont szót emelt a háromból kettőért azzal érvelve, hogy ők csak rosszkor voltak rossz helyen. „Az a kérésem, hogy ne legyünk elfogultak ebben a kérdésben, mert én is, meg te is, Soós elvtárs, szülő vagy. Ha én, vagy más nem ért egyet egyesek véleményével, ezekre nem lehet mindjárt ráfogni, hogy ellenforradalmárok. [...] ezeket egyformán büntetni nem lehet, mert a Bándi Erzsébet még nov. 4. után is fegyvert rejtegetett a lakásán. A forradalom alatt meg fegyveresen hőzöngött. [...] Ezeknek [a másik két lánynak] az volt a bűnük, hogy pld. a Szalmának 2 óra hosszáig őrségben állott a malomban, Barát pedig küldöttséggel volt fent Budapesten az Egyetemen. [...] ezeket a gyerekeket meg sújtsuk azzal, hogy egy életre elvágjuk a jövőjüket, de ezen túlmenőleg a szerencsétlen szüleikét is. 149
