Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 32. (Szolnok, 2018)
TANULMÁNYOK - CSIKÓS GÁBOR: Redempciós mozgalom a korabeli jász sajtóban
egyezség útján - megváltották magukat. 1848-ban kárpótlás iránti igényét jelezte Békéscsaba, Kecskemét, Nagykőrös, Nyíregyháza, Sárospatak, Szarvas és Szentes is. A kérdés körül zajló vita 1833-at jelölte ki korszakhatárnak, vagyis csak az e dátum után létrejött egyezségek kárpótlását fogadta el kizárva ezzel Békéscsabán, Sárospatakon és Szentesen kívül valamennyi igénylőt. A szabadságharc eseményeinek alakulása végül az ő esetük tárgyalását sem tette lehetővé. Az abszolutizmus időszaka csak a földesurak kárpótlásával foglalkozott, nem szentelt figyelmet az örökváltságos helységeknek. A kérdés 1868-ban merült fel ismét, de ekkor már 1840 volt a demarkációs vonal, Horváth Boldizsár igazságügyi miniszter szerint az ezt megelőző szerződések ugyanis nem örökváltságok, hanem a hűbéri viszonyok átalakításai. Gazdasági szempontokat figyelem előtt tartva mások is 1840 korszakhatári jellegét hangsúlyozták, többek közt Tisza Kálmán későbbi miniszterelnök is.134 134 HÁRSFALVI Péter: Mit „veszítettek” az örökváltságos helységek a jobbágyfelszabadítással? http://www.szabarchiv.hu/ (2012. 03. 20) 131-133. p. 135 SZABÓ László: Jászság. Gondolat. Budapest, 1982. 9. p. 136 ÖRSI J. 1995. 28. p. 137 CSERVENYÁK L. 1965. 75. p. Miért nem keresték a jászkunok ezen kárvallott helyiségek támogatását? Ennek fő okát szintén a célok összetettségében kell keresni. Egy kizárólag gazdasági célokat szem előtt tartó kezdeményezés köthetett volna szövetséget másokkal, de nem a jászkun redempciós mozgalom, aminek céljai már kezdettől fogva összefonódtak politikai mozgalmakkal illetve a lokálpatrióta érzelmekkel. „Mi jászok vagyunk, de magyarok. A magyarok közül a jászok a legkülönbek” - volt az egykorú vélemény.135 Ennek a kiválóságtudatnak az alapját a redempció illetve a redempciós katonaállításból következő hadi cselekedetek képezték. (Jó példája ennek Bartsik Márton, aki a reformkor idején készített kimutatást arról, hogy 1737 és 1847 között milyen áldozatokat hozott a Jászkunság népe adók és hadicselekedetek terén.136 ) Könnyen belátható, milyen sérülést is okozott volna a jászkun önképben az, ha a szövetségkötés érdekében el kellett volna ismerniük, hogy áldozatuk nem egyedi, hogy a - Vágó Pál szavait idézve - világtörténelem legszebb szabadságharca mégsem egyedül a jászkunok ügye. Az is lehetséges viszont - és nem elhanyagolható körülmény -, hogy a többi helyiség egyáltalán nem hajlott volna a szövetségre, még akkor sem, ha a jászkunoktól valamiféle közeledés lett volna tapasztalható. A jászokkal ellentétben ugyanis több település sikertörténetként könyvelhette el a kiegyezéshez vezető utat vagy a dualizmus időszakát. Nyíregyháza ennek jó példája, hiszen a XIX. század második felében gazdasági centrummá vált, 1858 szeptemberében futott be a városba a vasút, 1876-ban megyeszékhely lett. A helytörténeti narratíva az önmegváltást ezeknek a sikereknek a megalapozójának tekintette137 , és nem meg nem hálált áldozatvállalásként, mint történt ez a jászkunok esetében. A korabeli 61
