Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 32. (Szolnok, 2018)
TANULMÁNYOK - CSIKÓS GÁBOR: Redempciós mozgalom a korabeli jász sajtóban
megmaradt, robotot sem teljesítettek, kilencedet sem kellett fizetniük5 - vagyis még mindig szabadabb státuszban maradtak, mint az ország lakóinak nagyobb része. A Lovagrend és a lakosok között helyi szervezetek álltak, melyek inkább az utóbbiak érdekeit képviselték. Ennek egyik jele, hogy hatásukra 1715-ben az eladatást az országgyűlés elzálogosításra módosította.6 A Német Lovagrendnek azonban már korábban is nehézségei adódtak a Jászkunsággal, mivel 1703-ban Rákóczi szabadságharca mellé állt, s a fejedelem törvényen kívül helyezte a Lovagrend földes uraságát, aminek restaurálására csak 1710-ben kerülhetett sor. BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: A jászkun autonómia in Autononóm közösségek a magyar történelemben. Szerk. Bánkiné Molnár Erzsébet. Kiskun Múzeum Baráti Köre. Kiskunfélegyháza, 2003. 119. p. ÖRSI Julianna: A redempció szerepe a Jászkunság fejlődésében. Damjanich János Múzeum. Karcag, Túrkeve, 1995. 10. p. SZABÓ László: A jászok mítoszalkotási kísérlete a XVII - XVIII. században. In: Hoppál Mihály - Istvánovits Márton szerk. Mítosz és történelem, Budapest, MTA Néprajzi Kutatócsoport 1978. 157-160. p. A függetlenség fontos célja lett a jászkunoknak. Az erre irányuló politikai mozgalmakkal párhuzamosan ideológiai mozgalom is indult a XVIII. század elején, hogy újrateremtse a jász hagyományt, amely a századok során feledésbe merült. A feledésnek a legfőbb oka, hogy a középkorban, ha valamilyen jogukat érvényesíteniük kellett, a jászkunok nem etnikumukra, hanem a korábban megszerzett privilégiumaikra hivatkoztak. Ha tehát a rajtuk 1702-ben esett jogcsorbítás elleni küzdelemhez ideológiai alapot kellett keresni, akkor maguknak kellett megalkotni a mondavilágukat. Ennek egyik eredménye a jászkürt mondája. A kürt ugyan már 1543-ban felbukkan Jászkisér község pecsétjén, 1642-ben pedig a jászberényi református hitközség pecsétjén, de csak a XVIII. században kezdenek Lehel-kürtjeként hivatkozni rá. A témának külön irodalma kerekedik, 1731-ben Bél Mátyás már számos mondát idéz - Bonfini, Heltai vagy a Thuróczi krónikák - a kürttel kapcsolatban, s beszámol a jászoknál betöltött szimbolikus szerepéről is. Egy másik eredmény a Csörsz-árkot övező legendák kialakítása.7 Érdemes erre röviden kitérni a tanulmány későbbi részeinek szempontjából is, hiszen a XX. század elején kísértetiesen hasonló folyamatok játszódnak majd le. Ahogy a XVIII. század elején jelentkezik a gazdasági igény és a politikai önállóság vágya s vele rögtön a kulturális hagyományok felértékelődése, ugyanúgy, modernebb eszközökkel, lezajlik mindez majd százötven év múltán is. A történelmi helyzet az 1740-es években nyitott lehetőséget a szabadságjogok érvényesítésére. A Pragmatica Sanctio külhoni elutasítása ugyanis háborúba sodorta a Habsburg Birodalmat, és Mária Teréziának haderőre volt szüksége. 1745-ben a királynő a katonaállítás ellenében hozzájárult a jászkunok önmegváltásához, megvalósulhatott a redempció. A jászok vállalták a váltságösszeg megtérítését, ezer lovas katona kiállítását valamint a nádornak évi háromezer arany 37
