Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 32. (Szolnok, 2018)

TANULMÁNYOK - CSIKÓS GÁBOR: Redempciós mozgalom a korabeli jász sajtóban

szerzett tömegbázis révén. De voltak más politikai célok is, amelyekben a résztvevők különbözőképp osztoztak. Kifejezett jász igényként jelent meg például - a kunok nem tűzték zászlajukra - az autonómia megteremtése, a Jász-Nagykun- Szolnok megyéből való kiválás.

Harmadrészt a mozgalomnak nagyon erős kulturális hatása volt (cikkek, tanulmányok, sőt önálló kötetek jelentek meg a korban a jászkun történelemmel kapcsolatban), hatása a jászkun öntudat alakításában tehát nem lebecsülhető.

Bár a mozgalom története mintegy hatvan esztendőt tesz ki, szigorú értelemben csak az 1903-at

követő

évtizedben beszélhetünk róla. Egyrészt, maguk a kortársak is innentől kezdték redempciós pernek hívni mozgalmukat (mely megnevezés nem helyes, hiszen nélkülözte a jogi lépéseket), másrészt pedig ebben a tíz évben volt a legintenzívebb a tevékenységük. A tanulmány éppen ezért a továbbiakban ezzel az időszakkal foglalkozik részletesen. A jelenség megértéséhez viszont elengedhetetlen, hogy még az első, 1860-as években megtett próbálkozások előtt legalább vázlatosan áttekintsük a térség feudális történelmét.

Történeti előzmények

Lipót császár a megváltozott népességű Jászkun Kerületekre már nem tartotta érvényesnek a középkori királyok által megadott, etnikai alapú jogokat, s ezért 1702-ben, mint a török háborúk újszerzeményi birtokát elzálogosította a Német Lovagrendnek. Szüksége is volt minden jövedelemre, hiszen a birodalom anyagi helyzete meglehetősen ziláltnak mutatkozott, az osztrák államadósság a századfordulón meghaladta a negyvenmillió rajnai forintot.

Bár az országgyűlés és a nádor is törvénytelennek ítélte az eladatást, az mégis megtörtént, és a korábban szerzett jogok elvesztését jelentette a jászkunok számára. De felmerült a törvénytelenség eshetősége a Német Lovagrendben is, miután ragaszkodtak egész sor közjogi kérdés tisztázásához, olyanokhoz, mint például hogy elidegeníthető-e egyáltalán a Jászkunság mint koronabirtok, vagy hogy a jászkunok mint kiváltságolt kerületek lakói eladhatóak-e.4

KISS JÓZSEF: A Jászkun Kerület parasztsága a Német Lovagrend földesúri hatósága idején (1702-1731). Akadémiai Kiadó. Budapest, 1979. 20-50. p.

Anélkül, hogy a jogi háttér részletezésébe fognék - megteszem ezt majd a redempciós mozgalom tárgyalásakor -, itt most csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy több résztvevő is problematikusnak ítélte meg az adásvételt, mely több mint negyvenéves fejezetet kezdett meg a jászkun történelemben.

Az 1702-től 1745-ig tartó eladottság korában - mely időszakban a Jászkunság gazdát is cserélt és 1731-ben a Pesti Invalidus Ház tulajdonába került - taksás jobbágyokká váltak a jászkunok. Szabad költözési joguk és vámmentességük 36