Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 32. (Szolnok, 2018)
TANULMÁNYOK - MUCSI LÁSZLÓ: Az iskolai oktatás újraindulása a Tiszazugban és környékén a második világháború után
magatartását és cselekedeteit, valamint a népellenes törvények és rendeletek végrehajtása során teljesített hivatalos ténykedéseit” tartozott ismertetni. „Az a közalkalmazott, aki a vöröshadsereg bevonulása alkalmával hivatalát elhagyta /szolgálati állomáshelyéről elmenekült/ ennek okát a távolléte alatti magatartását és cselekedeteit, valamint visszatérésének körülményeit [...]” is köteles volt előadni.89 Az igazolás során írásban vagy személyesen bárki szót emelhetett az igazolandó személy ügyében. Az igazoló bizottságokban a különböző pártok képviselői vettek részt, akiket általában a nemzeti bizottságok saját tagjaikból válogattak össze. A testületnek legalább egy jogi végzettségű taggal kellett rendelkezni, továbbá jelen kellett lennie egy főnek az igazoltak köréből is, aki a pedagógusok esetében általában az iskolaigazgató volt. Az eljárás eredményeként a vizsgált személyt igazolhatták, megfeddhették, áthelyezhették, vezető állásra alkalmatlannak minősíthették, kizárhatták az előléptetésből, eltávolíthatták és súlyos esetben népbíróság elé utalhatták. A legsúlyosabb büntetésekre viszont aránylag kevés példát találunk. MNL JNSZML VI. 501. Tanfelügyelő ir. 103/1945. Közalkalmazottak igazolása, 1945. január I? SOMLYAI M. 1985. 263. p. Berend T. Iván szerint a háború után 60 000 közalkalmazott vesztette el állását az eljárások következtében. Ivan T. BEREND: Central and Eastern Europe, 1944-1993. Detour from the peryphery to the periphery. [Cambridge Studies in Modem Economic History L] Los Angeles, 1996. 4. p. SOMLYAI Magda: A közigazgatási hivatalok helye, szerepe a felszabadulás időszakában. In: Tanulmányok a magyar népi demokrácia negyven évéről. (Szerk.: Molnár János - Orbán Sándor - Urbán Károly) Bp. 1985. 77-78. p. KARDOS J. 2007. 18-19. p. JAKAB Miklós: Társadalmi változás és a magyar értelmiség 1944-1948. Bp. 1979. 119. p. Lásd továbbá: GOLNHOFER Erzsébet: Hazai pedagógiai nézetek 1945-1949. [Iskolakultúra-Somlyai Magda a közigazgatási alkalmazottak körében végzett igazolások eredményeit értékelte. Eszerint az 1945. szeptember 23-ig igazoltak 89%-át igazolták, 7,7%-át pedig valamilyen szankcióban (feddés, áthelyezés stb.) részesítették, és mindössze 3,3%-uk vesztette el állását.90 Bár az eljárások 1945 szeptembere után is folytatódtak, az igazoltatás eredményei összességében nem tükrözték azt a radikális szellemet, amely az ország közéletét általánosan jellemezte. Jóllehet a Magyar Kommunista Párt sokat bírálta a bizottságok munkáját túlzott engedékenységükért, a kormány részint attól félve, hogy a radikalizmus esetleg ellenállást válthat ki az emberekből, részint koalíciós összetételéből adódóan nem követelt szigorúbb magatartást az igazoló bizottságoktól.91 A tanügyi tisztviselők és a pedagógusok igazolásával Kardos József foglalkozott, adatai szerint az eljárások következtében az igazoltaknak csupán 0,5%át bocsátották el.92 Egy másik kutató, Jakab Miklós 0,7%-ra tette az állásvesztésre vagy ennél súlyosabb büntetésre ítélt tanítók arányát, a nem problémamentesen igazoltakét pedig 3,4%-ban határozta meg.93 Bármelyik adatot vesszük is 213
