Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 32. (Szolnok, 2018)
TANULMÁNYOK - KÓKAI MAGDOLNA: Adatok a növényvilághoz fűződő hiedelmekhez a Jászságban
KOKAT MAGDOLNA ADATOK A NÖVÉNYVILÁGHOZ FŰZŐDŐ HIEDELMEKHEZ A JÁSZSÁGBAN A növényvilághoz fűződő hiedelmek azon a régi képzeten alapulnak, miszerint a fa (életfa), mint a világegyetem képmása összeköti az emberi világot az alvilággal és az égi világgal, valamint a vegetáció újjászületésének szimbóluma is. Minderre számos példát találunk a szövegfolklórban és a különböző díszítőművészeti alkotásokban. A parasztság növényekre vonatkozó ismereteit részben megfigyelés, tapasztalat útján, részben a különféle kéziratos receptkönyvekből sajátította el. E növényeket azonban nemcsak a népi gyógyászatban alkalmazták, hanem rontáselhárításra, egészség- és termékenység varázslásra is. így szinte minden növény (fűféle) - függetlenül valós gyógyhatásától - alkalmas volt mágikus célokra, ha meghatározott helyről, időpontban, módon, tehát a mágia előírt szabályainak betartásával gyűjtötték. A különböző fák, zöld ágak, virágok, füvek, mint a természet újjászületésének jelképei fontos szerepet játszottak a jeles napok szokásaiban, az átmeneti rítusokban.1 Jelen tanulmányban a Jász Múzeum adattárában fellelt helytörténeti, néprajzi dolgozatok, a Jászságra vonatkozó szakirodalmak és néhány általam gyűjtött adat felhasználásával mutatom be a növények hiedelemben betöltött szerepét. Fenyőfa, nyárfa A fenyőfához és a nyárfához fűződő eredetmonda őrződött meg Gulyás Éva jászdózsai gyűjtései nyomán. „A karácsonyfa Jézus takarója volt, mikor üldözték, eltakarta Jézust a szamárral, és hát ugye azért zöld. A nyárfa, a rezgő nyárfa az nemhogy eltakarta volna, mikor Jézus menekült, mert üldözték, hanem inkább felfelé nyújtotta az ágait. Azért nyúlik az ága fel és azért rezeg mindig, mert Jézus megátkozta, hogy nem takarta el őket. ”2 A következő hiedelemtörténet alapja, a karácsonyfa (fenyőfa) mágikus, szerencsét hozó erejébe vetett hit. „Karácsony éccakáján karácsonyfával sepertük Magyar Néprajz VII. Budapest, 1990. 536-538. p. GULYÁS Éva: Jászdózsai hiedelmek. In: Folklór Archívum 4. Budapest, 1976. 27. p. 9
