Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 32. (Szolnok, 2018)
TANULMÁNYOK - KÓKAI MAGDOLNA: Adatok a növényvilághoz fűződő hiedelmekhez a Jászságban
fel az udvart. Láthatatlan kellett elvégezni, elbújtunk, ha valaki jött, mert akkor már nem érvényes, nem lesz szerencsénk. Mindig maga előtt sepert a seprűvel, s a küszöböt át kellett ugrani. Úgy ugrik be a szerencse is a házba. Utána a karácsonyfát feltűzték a kerítésre, ott is maradt mindaddig, míg el nem száradt a ződje, akkor elégettük. ”3 A fenyő azáltal válik varázsvesszővé, hogy jeles napon, meghatározott módon végezték vele a cselekvést. A következő történetben is a cselekvés körülményei határozzák meg a növények gyógyító erejét. „Pünkösdkor már napfelkelte előtt három órakor mentünk kukoricát, pünkösdi rózsát, de legfőképp bodzavirágot lopni. Bodzavirágot ezért lopkodtunk sokat, mert hasznos volt teának megfőzve torokfájás ellen. Lopni azért kellett, mert igazán foganatos akkor volt, ha lopták, és ha pünkösd hajnalán. ”4 Nyírfa A nyírfa mágikus, gyógyító erejében vetett hit országszerte ismert volt a parasztság körében, valamint számos európai, és észak ázsiai népnél.5 A fák közül a tavasz legkorábbi hirdetője, ezért a megújuló vegetáció erejének szimbóluma, így hatásosnak tartották a gonosz távoltartására. Egy jászapáti adat szerint, az egyik szemmel verő ember rontást tudott csinálni a más tehenére. A disznóvályúba öntött tejet addig verte nyírfavesszővel, míg a vessző forgáccsá nem vált, így odalett a tehén teje. A cirokseprű rontáselhárító szerepe is ismeretes volt. Amikor a szemmel verő ember eltávozott a lakásból vagy az istállóból, hármat köptek utána, és seprűvel keresztet húztak az épület közepére, ez védelmet nyújtott.6 Ugyancsak rontás, illetve boszorkányok ellen, az ajtó melletti sarokba állították, nyírájával felfelé a seprűt. A hiedelem szerint a boszorkány csak akkor tud meghalni, ha valakivel kezet fog. De általában ezt kevesen óhajtották, ezért a seprűt kellett odanyújtani neki, amit aztán tűzbe dobtak.7 A söprűnek, illetve a söprésnek preventív szerepet tulajdonítottak nagypénteken és nagyszombaton. A gazdasszony körülseperte a házat, hogy távol tartsa a békákat, férgeket, kígyókat. Fűzfa A fűzfára vonatkozó eredetmonda egyik változatát őrizte meg egy jászjákóhalmi gyűjtés. „A szomorú fűz ága azért hajlik le, mert amikor Jézus a földön járt és üldözték, megsajnálta, és amikor a fa alá ért hirtelen lehajlottak az LUBY Margit gyűjtése. Jászapáti, 1956. Juhászné Nagy Kozma Teréz közlése, szül: 1888. Jász Múzeum Adattára (a továbbiakban: JMA) 930-06. Uo. Magyar Néprajz. VII. 1990. 536. p. FEHÉR Zoltán: Emlékeim sublótjából. Babonás történetek, boszorkányságok Miklós Vince emlékeiből. In.: Redemptio. XVIII. évf. 5. szám 4. 2011. 1. 4. p. KATAI Margit gyűjtése. Babonás történetek Jászalsószentgyörgyön. 1968. JMA. 184-79. 10
