Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY : Karcag-Tanyai Egyházközség története
A tanyai lelki gondozás kezdetei A tanyán élők lelki gondozása (mint megoldásra váró probléma!) a 20. század elejéig ismeretlen feladat volt. Amíg a tanya csak a nyári munkák helyszíneként funkcionált, nem is jelentkezett problémaként, hiszen a tulajdonosok az év nagyobb részében a városi házban laktak, vagyis nem szakadtak ki a gyülekezet életéből. Érthető hát, hogy a tanyán élők lelki gondozása nem volt része a lelkipásztori szolgálatnak és az egyháztanácsi üléseken sem került szóba, pedig az egyházközség vezetése láthatóan érzékenyen reagált a missziói feladatok elvállalására: lásd például a bucsai leányegyház kialakítását és patronálását 1904-1912 között. A fiú- és leányiskolákat fenntartó, a négyosztályos algimnáziumot nyolcosztályos intézménnyé fejlesztő református egyházközség elöljárósága nem szólt bele a tanyai oktatás problémáját megoldani igyekvő városi mozgalmakba, a tanyai szolgálatot a 17 ezer lelkes gyülekezet ezernyi gondja mellett a két karcagi lelkipásztor egyébként sem tudta volna vállalni. Nagy teher volt a már meglévő intézmények fenntartása s az elemi iskolákra és a gimnázium fenntartására fordított összeget nem akarták még tanyai iskolák építésével és fenntartásával is tovább növelni. Nem indította el a lelki gondozás megszervezését a létesített „belmissziói bizottság” sem, amit egy erre buzdító püspöki körlevél nyomán a hitélet megélénkítése céljából alakítottak 1923-ban. A belmissziói szolgálat megindítására azért is szükség volt, mert az 1910-es évektől a karcagi egyházi vezetők számára is érezhető lett a hitélet ellaposodása, jelentőségének visszaesése. Az 1928 nyarán Karcagra látogató Vallás és Közoktatási minisztert, gr. Klebelsberg Kunót üdvözlő beszédében Szombathy István lelkipásztor el is mondta, hogy az egyháznak, a lelkipásztori szolgálatnak új utakat kell keresnie, mert az iskola már nem tölti be „ az egyház részére való feladatát úgy mint régen, amikor nevelte nekünk a tömegeket a templom, az egyház számára. Az új időkben ezek a tömegek igen nagy részben kisiklottak a kezünkből. Nem jönnek a templomba. Nekünk kellene utánuk menni, de erre a karcagi két lelkész minden munkaereje is képtelen. ”n A belmissziói munka nehézkesen haladt. Az első eredményt Török Vince lelkipásztornak 1928-ban, a Déli külvárosban (a továbbiakban DKV) élő református lakosok részére tartott vasárnapi igehirdetései jelentették. Az egyházi élet megszervezésében nagy segítséget jelentett az ugyanekkor tervbe vett külvárosi iskola felépítése. Az eleinte tanyai iskolaként számon tartott intézményt a DKV-n élő iskolaköteles gyermekek (mintegy 300 fő) szülei kezdeményezték, mert a városrész a református és katolikus felekezetek iskoláitól 2-3 kilométeres távolságra esett. (A probléma nem újkeletű, mert a presbitérium már 1911-ben tervezte itt egy iskola létesítését, de a kivitelezést anyagi okok miatt elnapolták, azután pedig jött a háború és elfelejtődtek a külvárossal kapcsolatos tervek.) 1928-ban azonban nyilvánvaló lett, hogy a DKV nemcsak az iskolától, de a templomtól a gyülekezeti alkalmaktól, Miniszteri fogadás. In. Karcagi Napló (XXI. évf. 45. sz.) 192. jún. 6. 1-2. 96
