Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
TANULMÁNYOK - SZUROMI RITA: Üstökösök az égen: a Graefl- és Bobory családok a XX. századi politika szolgálatában
császártól 1896. február 11-én, halála előtt fél évvel kapta meg. A nemességet, címert és az előnevet adományozó iratból egyértelműen kiderül, hogy a családfő a mezőgazdaság terén elért eredményeivel érdemelte azt ki, hogy földbirtokos társai fölé emelkedjen: „Graefl Károly nagybirtokos hívünknek, felségünk és felséges uralkodó hazánk iránti állandó hűségét, valamint a közügyek, különösen pedig a mezőgazdaság terén évek hosszú során át szerzett érdemei” ismeréseként kapta tehát e kiváltságot.23 Címerük: ezüst pólyával haránt vágott kékpajzs, felső mezejében vörös szalaggal átkötött három búzakalász. Az alsó mezőben hármas zöldhalmon lépdelő ürü sárga-kék zászlót tart. Sisakdísz: a pajzsbeli ürü, a zászlóval. Takarók: kék-arany.24 Királyi Könyvek. Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára. Elnöki iratok 1896. 204. BOROVSZKY Samu, 1909. 664. Bobory György emlékiratai. - Bobory Zsuzsa tulajdonában. Érdemes megjegyezni, hogy az 1896-os nemeslevélben Károly hat utódjának adományoztak nemességet - Jenő-József-Károly, Andor, Dénes-József, Gabriella- Mária, Karolina-Virginia-Anna, Mária-Anna-Jozefina-Krisztina - holott ekkor József már nem élt. Károly életműve betetőzéseként tehát nem csupán vagyonnal és házasságkötésekkel, hanem ranggal - az ezzel járó előnévvel és címerrel - is biztosította családja jövőjét. így hunyta le szemét 1896. szeptember 20-án délután fél 5-kor Poroszlón, a 657-es számú házban. Szeptember 23-án a Tiszafüred és környéke című lap beszámolt a halálhírről: „Hosszú szenvedés után életének 82., boldog házasságának 46. évében poroszlói Graefl Károly elhunyt. ” A dinasztia-alapító koporsóját 1896. szeptember 22-én 14 órakor helyezték el a poroszlói római katolikus templom kriptájában, mely ekkor már a Graeflek családi temetkezési helye volt. Özvegye, eisenfelsi Schmidt Sarolta 16 évvel élte túl férjét: 1912. december 25-én hunyt el. A veszteségről a Tiszafüredi lap 1913. január 2-i száma szintén hírt adott: „ Graefl Jenő és Graefl Andor nagybirtokosokat karácsony napján nagy gyász érte. Édesanyjuk, az erős lelkű és jóságos úrnő, özv. Graefl Károlyné Schmidt Sarolta 82 éves korában Poroszlón elhunyt. Temetése december 27-én délután 2 órakor volt a poroszlói családi sírboltban. ” Bobory György, Heves vármegye egykori főispánja nagyanyjáról fél évszázaddal később, 1949-ben azt jegyezte fel: „nagyon jó, drága asszony volt. ”25 Károly pályafutását gyakran hajlamosak a kutatók csupán a gyarapodó vagyon és a nemességszerzés tükrében vizsgálni. Ettől talán nagyobb hatást gyakorolt az utódok sorsának alakulására az általa kialakított társadalmi kapcsolatrendszer. A Bobory, Horthy, Borhy és Teleki, valamint a velük kapcsolatban álló famíliákkal fenntartott rokoni és baráti szálak az ország legfelső elitjébe emelhették volna a Graefl családot, ha 1945 után nem történik gyökeres politikai változás. A kapcsolat-rendszer építése annak tükrében külön is figyelemreméltó, hogy eme házasság-kötésekkor még 49
