Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
ADATTÁR - CSÖNGE ATTILA: Szolnok megyei város polgármesterének jelentései (1947. április -1948. február)
tette: „az egyes városi közigazgatások ellátása vegyes képet nyújt. Bár általánosságban erősen érezhető mindenütt a B lista végrehajtása során előállott létszámhiány, mégis egyes hivatalok feladatukat viszonylag jól látják el, pl. Szolnok és Jászberény megyei városok, egyes városok azonban nem képesek a fennálló nehézségekkel kellőmódon megküzdeni és ez erősen érezteti a hatását a közigazgatás menetében. Itt kénytelen vagyok Kisújszállás és Mezőtúr városokra hivatkozni. ”2 Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL JNSZML) Közvetlen levéltárba utalt iratok ir. 225. rsz. (a továbbiakban: KL-es ir.) Alispáni időszaki jelentés, 1947. március 24. Említést érdemel, hogy az igazoló bizottságok előtt az egyszer már igazoltak terhére esetlegesen felmerülő újabb adatok alapján két éven belül, tehát 1947-ben is újrafelvételi eljárást lehetett kezdeményezni. Tiszavidék, 1947. január 5. Settenkedő kísértetek MNL JNSZML KL-es ir. 225. rsz. Alispáni időszaki jelentés, 1947. március 24. Az elsősorban politikai és nem szakmai alapon végrehajtott létszámleépítések ugyanakkor nem csak a munkaerőhiányon és a szakszerűség leromlásán keresztül éreztették hatásukat. Az állandó kiszolgáltatottság légköre önmagában is negatívan hatott vissza a hivatalnokok működésére.3 Az alispán szavai szerint: „Hátrányosan befolyásolja a közigazgatási alkalmazottak cselekvőképességét a bizonytalanság érzete is, miután valamennyien csak ideiglenes alkalmazottak. Ezt a helyzetet erősen kihasználják egyes helyeken az ún. helyi nagyságok, akik ha valamelyik közigazgatási alkalmazott, aki úgy demokratikus, mint hivatali szempontból teljesen megfelelő, egyéni, vagy pártszempontból nem konveniál nekik, ellene a hajszát megindítják, 4-5 egyént felbiztatnak /ilyenek pedig rendszeresen akadnak/, hogy a közalkalmazott ellen a lakosság nevében panaszt emeljenek, különböző ráfogásokkal népellenesnek tüntessék fel és kérjék az eltávolítását. [...] A vizsgálat az alaptalan vádaskodással szemben természetszerűen utóbb igazolja a ráfogások helyt nem álló voltát, azonban egy-egy ilyen hajsza a közalkalmazott amúgy is erősen igénybevett idegeit tönkre teszi, munkaképességét és - készségét csökkenti és a lakosság nyugalmát is állandóan zaklatja. ”4 A jobboldali tisztviselők elleni hangulatkeltésnek értelemszerűen a kommunisták által ellenőrzött megyei lap, a Tiszavidék is teret engedett. 1947 januárjában például „Settenkedő kísértetek” cím alatt közölték az alábbiakat: „ Városunkban alapos tisztogatást végeztek, az elmúlt rendszer főbűnösei és hangadói nem kerültek vissza, féltek e demokratikus öntudatú várostól, mint a sátán a szentelt víztől, s ennek következtében meglehetősen egészséges közszellem alakult ki. Sajnos a visszaszivárgók közül újabban felütötték fejüket a népi demokrácia ellenségei. Még nem mernek kiállni a porondra, csak kenetteljesen beszélnek a „polgári demokrácia ” csodálatosságáról, suttogó propagandát folytatnak a dicsőséges, hazánkat megmentő vörös hadsereg ellen, csámcsognak a demokráciánk tagadhatatlan nehézségein, amelyek elsősorban az ő múltbeli magatartásuknak következményei. Az ő munkájuk 312
