Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
ADATTÁR - BOJTOS GÁBOR: „Ártatlanul szenvedve eszik a rabság keserű kenyerét ismeretlen helyen. ” Jász-Nagykun-Szolnok megyei civilek, katonák, politikai foglyok elhurcolása a Szovjetunió lágereibe
helyen nem is jutottak a hatóságnak tudomására, mert nem volt orvos, aki megállapítsa és bejelentse. A lakosság idegrendszere nagy megpróbáltatáson ment keresztül [...]. ”5 Az orosz hadsereg megjelenése után a lakosokat munkavégzésre (jóvátételi- és közmunkák: híd-, útépítés, romeltakarítás) irányították a „mögöttes (front) területen ”. Sok (de nem minden) esetben azonban az ígért kis munkából („ mintegy 100 embert összeszedtek, azzal, hogy 1 napi munkára vannak csak igénybe véve’j azonban hosszú hónapok, majd évek lettek („ezeknek az embereknek azóta teljesen nyoma veszett”}. Miért vitték el ezeket az embereket? A téma elismert kutatói szerint6 az óriási munkaerő-hiánnyal küzdő Szovjetunió - hivatkozva a kollektív felelősség elvére, a hátországok megfelelő biztosítására és a hadifogolylétszám kiegészítésére - a (hadifogolynak minősített) deportált polgári lakossággal/hadifoglyokkal próbálta a szükségleteket kielégíteni. A német származás miatti internálás során kőkeményen igyekeztek elérni azt a kört, akik az 1941-es népszámláláson német nemzetiségűnek, illetve anyanyelvűnek vallották magukat Jász-Nagykun-Szolnok megyében (228 és 373 fő).7 A Szovjetunió Állambiztonsági (Államvédelmi) Bizottságának 1944. december 16-i 7161. számú határozata papíron a 17-45 év közötti férfiak és a 18-30 év közötti nők mozgósítását és szovjetunióbeli munkára történő irányítását jelentette, ám a gyakorlatban („ névelemzés alapján ”} sokszor a német nevű magyarok is sorra kerültek.8 Nádudvarról származik az az eset, amellyel alátámaszthatjuk azt a megállapítást, hogy az orosz csapatok bizonyos számú személyt mindenképpen össze kellett szedjenek településenként/körzetenként; akár megfeleltek a német származás kitételének, akár nem: „[...] Még az 1945 év első napjaiban, közelebbről 1945. január hó 2-án parancsot kapott Elöljáróságunk 200 olyan egyén összeszedésére, akik német származásúak. A parancs vétele után tudjuk, hogyha leglelkiismeretesebb vizsgálattal meg lett állapítva, hogy Nádudvaron német ajkút vagy német származású egyének nincsenek, hiszen éppen a hajdúság hivatkozhatik legjobban tiszta magyarságára. [...] Meg vagyunk győződve arról, hogy bárki, vagy bárkik is irányítottak volna a község ügyeit, hasonló módon járhattak volna el, hiszen a harcoló sereg parancsát kritika tárgyává sohasem tehette földi ember. [...] Tudjuk, hogy az átadás után okirati bizonyítékok alapján folytonos és számtalan kísérlet tétetett elöljáróságunk által nevezettek felmentésére, amely részben eredményre is vezetett, ellenben 67 egyén MNL JNSZML IV. 409. 12/1945. Többek között Bognár Zalán, Dupka György, Füzes Miklós, Stark Tamás, Varga Éva Mária, Zielbauer György. CZIBULKA, 2004. 170-183. VIDA, 2005. 7. és POLJAN, 2004. 250-252. 243
