Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
TANULMÁNYOK - CSEH DÁNIEL: Intervenció az agráriumban. A mezőgazdaság kollektivizálásának jászberényi modellje
11. táblázat: A műtrágya felhasználása az állatállománnyal való összehasonlításban121 Saját szerkesztésű táblázat. MNL JNSZML XXXV-4-a Jb MSZMP VB jkv. 1959., 73. Forrás: MNL JNSZML XXXV-4 Jb MSZMP VB jkv. 1958., 160-161. p. Nagyállatok (db) Felhasznált műtrágya (kg/1 kh) Kossuth Tsz 193 10 Március 15. Tsz 74 100 Petőfi Tsz 19 113 Béke Tsz n.a. 240 A két konfliktusterület metszetévé pedig az vált, hogy a tervutasításban előírt kiszórandó műtrágya-mennyiséget a kormányrendelet formájában kötelezően megkötendő szerződés alapján a Gépállomásnak kellett végeznie. így a Kossuth Tsz legtermékenyebb gazdasági fundamentumát, a magas állatállományt - és az ez által eredményezett magasabb munkaegységet - egyszerre fenyegette a szerves trágyát felváltó műtrágya, valamint az állati igaerőt helyettesítő gépi munka, ami papíron ugyan olcsóbbnak tűnt, viszont a minőség és a tagok motiváltsága terén veszteséget termelt. Mindez közvetve a tagok személyes egzisztenciájára és csoportinterakciójukra is hatással volt. Az ellentét akkor mérgesedett el, amikor Csuka Lajos is bekapcsolódott a vitába, s ezen a területen rendteremtőként kívánt fellépni. Elfogadhatatlannak találta az ésszerű, de „tervellenes” érvelést, és leszögezte: „ha kell a bankon keresztül szankciók hatásával is, de meg kell értetnünk, hogy ez kormányhatározat [ez esetben a Gépállomással kötendő szerződés], és ezt maradék nélkül végre kell hajtani”.122 7.2. Személyi ellentétek a Párton belül A téeszesítés cseppet sem botlásoktól mentes művelete felszínre hozott olyan beidegződött reflexeket és ellentéteket, amelyek kontraproduktiv kísérői voltak az egyébként is irracionális és gazdaságromboló folyamatnak. A konfliktusok egyik dimenziója a politikai és a gazdasági vezetés közötti ellentét volt. Még pontosabban az, hogy a helyi pártvezetés folyamatosan vegzálta a szocialista gazdaság szereplőit, agitálta őket a terv minél pontosabb betartására, a kollektivizálás vége felé pedig már zsaroló pozícióból tette mindezt. Markáns változás figyelhető meg a VB politizálásában a direktíva kiadása után. A bizottság egyre élesebben kritizálta az általuk készített tervektől és a központi határozatokban 235
