Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
TANULMÁNYOK - CSEH DÁNIEL: Intervenció az agráriumban. A mezőgazdaság kollektivizálásának jászberényi modellje
1960 elején a termelőszövetkezetek területe meghaladta a 20 000 kát. holdat, vagyis a tavaszi kampány befejezése óta mintegy 3 000 kát. holddal nőtt a szövetkezetek területe. A folyamatos agitáció mellett ez a növekedés két eseményre vezethető vissza: először a tagosítás következtében lépett be több gazda a téeszekbe, akik rossz minőségű csere ingatlanjaikat látva inkább a termelőszövetkezeti munkát választották, másodszor a novemberi fejlesztési kampány után döntöttek többen a belépés mellett. Ez utóbbit naponta 50-60 fő cégezte, célirányosan azokra a területekre összpontosítva, ahol a legnagyobb tömegben gazdálkodtak még egyénileg a parasztok. Ilyen volt a már sokat említett Peres, Felsőmuszály és Négyszállás, valamint a város déli részén, Homok mellett fekvő Tőtevény. Ezek eredményeként 1959 végére mindössze 1000 egyénileg gazdálkodó maradt mintegy 5000 kát. hold földterületen. Ebből 700-800 kát. holdra tartott igényt mindenképp a VB, és kb. ugyanennyi, művelésre alkalmatlan földterületre pedig egyáltalán nem. 1960 és 1962 között fokozatosan, az egy-két fejlesztési akciótól függetlenül is nőtt a termelőszövetkezetek területe, megközelítve a 26 000 kát. holdat, taglétszámuk pedig meghaladta a 3000 főt. A belépők zöme törpebirtokos vagy olyan idős ember volt, aki már nem is kezdte el a közös munkát. Ezt mutatja, hogy 1962 közepére 50%-os lett a nyugdíjasok aránya a termelőszövetkezetekben. Oly módon is gyarapodott azonban a téeszek területe, hogy egyes gazdák nem vették művelés alá földjeiket, így azokat elvette tőlük a Tanács. Életképes gazdaságokkal nagyrészt csak szőlősgazdák maradtak a téeszen kívül, akik igen magas napszámot (100 Ft, vagy annál többet) ajánlva próbálták magukhoz csábítani a téeszekből a nekik szükséges munkaerőt. Akadályozta a téeszek termelékenységét a tagok rossz munkakedve, az erőszakos összevonások és a Párt által kijelölt elnökök okozta általános negatív hangulat. Mindezek következtében a tagság mindössze kétharmada vett részt rendszeresen a nyári és őszi munkákban.113 NAGY J. - TÓTH J. 1970. 192. NAGY J. - TÓTH J. 1970. 194. Az osztályharcos hangulatot fokozta a birtokos parasztság és az agrárproletárok szembeállítása. A birtokkal belépettek kérték a járandóságukat, amit úgy definiált a tagság politikailag „kiművelt” része, hogy ők a közösből akarnak nagyobb részt hasítani. A tagok körében nagy népszerűségre tett szert az a gondolat, hogy mindenki csak a végzett munkája alapján részesüljön a juttatásban.114 A helyzet abszurditását mutatja, hogy arra nem is gondoltak, hogyha a középparasztok nem léptek volna be, nem tudtak volna hol közös munkát végezni és miből juttatást kapni, így gyakorlatilag elvették a birtokosok sok éven át művelt, gondozott, gyarapítóit földjét és állatállományát, akik minimális bérért voltak kötelesek dolgozni, és még földjeik ellenértékét is csak nehézkesen és részlegesen kapták meg. Ezzel azonban rosszabbul jártak a korábbi földnélküliek vagy törpebirtokosok is, hiszen egy prosperáló egyéni gazdaság sokkal magasabb napszámot tudott volna fizetni nekik, mint amennyi munkaegységet a téeszben kaptak. 231
