Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Czégény Istvánné-Szikszai Mihály: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye élelmiszeriparának történetéhez. III. rész
Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium engedélyezte a KGST tagországok, a Közel-Keleti országok, illetve Ausztria és Svájc területére a húsrészek exportálását. Igaz a kivitel még ekkor is elsősorban a szocialista országokba irányult. A megyei vállalat a bel- és külpiaci igényekhez alkalmazkodva egy javaslatot dolgozott ki, a megvalósítást két ütemre bontva: A Szolnoki Vágóhídon 2.000 tonna/év kapacitású exportra termelő húsbontó- csontozó, valamint 1.000 tonna/év kapacitású gyorsérlelésű termékgyártó üzem felépítése a hozzá kapcsolódó hűtő illetve fagyasztó egységekkel együtt. A sertés- és marhavágó üzemek, illetve a hozzájuk kapcsolódó létesítmények bővítése. A tervezett beruházás a szolnoki vágóhídon megközelítette az egymilliárd forintot. Az új üzemegységeket a vágóhíddal szomszédos területen tervezték felépíteni. A csontozó-bontó üzemhez közvetlenül csatlakozott 2 db sertés féltest hűtő, egyenként 500 db bőrös sertés tároló kapacitással. Az elődarabolást szalagfűrésszel, illetve kézi daraboló fűrésszel kívánták végezni. Az elődarabolás során a leválasztott húsrészek bontószalagra, majd a csontozó szalagra kerültek. Külön szalagon végezték a comb, a lapocka, illetve a törzs húsrészeinek csontozását. Az export termékeket rozsdamentes konténerekben gyűjtötték, és folyamatosan szállították a szikkasztó hűtőbe vagy a kéregfagyasztóba. A belföldi termékeket a megmunkáló asztalok mellett elhelyezett szállítókocsikba, illetve ládákba rakták. A kivágás során keletkezett apróhúst a szállítószalag végén rozsdamentes konténerekbe helyezték. Ezeket a belföldi fogyasztásra szánt termékeket a csontozó-bontó üzemhez csatlakozó hűtőtermekbe továbbították. Az export termékek a hűtés után a csomagolóba kerültek. A lemért majd lezárt csomagokat rakodólapra helyezték, és az exporthűtőbe továbbították. A szolnoki húsipari beruházás támogatásához megnyerték a miniszter támogatását is. 1985. július 12-én a szolnoki pártvezetők és a húsipari vállalat igazgatója felkeresték Váncsa Jenő akkori minisztert, akivel megbeszélést folytattak a vágóhíd beruházásával kapcsolatban. A szükséges összeg azonban nem állt rendelkezésre, és az előzőekben vázolt kétütemű fejlesztés megvalósítására sem láttak lehetőséget, tehát kompromisszumos megoldást kerestek. A fejlesztés első fázisát több részre bontották, így az első ütemet a zalaegerszegi bontó- és csontozó üzem terveinek adaptálásával és kivitelezésével kezdték meg. A pénzügyi forrásokat a Magyar Nemzeti Bank és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium biztosította. 33 A húsipar nyersanyagát az 1970-es évek után nagyrészt a sertés és a szarvasmarha képezte. Ezek döntő része a kisüzemekből került ki. Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat évente 40-50 ezer tonna vágóállatot dolgozott MNL JNSZML MSZMP Megyei Biz. ir. 1985. VII. Gazdaságpolitikai osztály. 1. Munkatervek, programok. Beruházási alapokmány. Szolnok megyei Húsipari és Állatforgalmi Vállalat. 85
