Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Czégény Istvánné-Szikszai Mihály: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye élelmiszeriparának történetéhez. III. rész
átadták a közelben dolgozó bőrös mestereknek. Később a folyótól távolabb is engedélyezték a vágást. így jöttek létre a vágóhidak. Ezután köz- és magánvágóhidak alakultak ki. A közvágóhidakon minden állatfaj levágható volt, ezek fejlődtek azután vágóhidakká. A vágóhíd teljesen zárt épület, amelyben egyszerre több állatfaj vágása is lehetséges.1 Jász-Nagykun-Szolnok megye területe a ma ismert formájában csak 1876- ban, a megye megalakulásával jött létre. Addig társadalmilag és gazdaságilag két különálló nagyobb egység létezett. A Jászságban és a Nagykunságban egy sajátos szabadparaszti életmódot folytató kiváltságos terület működött, amely a Kiskunsággal együtt alkotta a Jászkun Kerületeket. A volt Külső-Szolnoki részeken pedig egy hagyományos értelemben vett földesúr-jobbágy viszony alakult ki. A Jászságban és a Nagykunságban a redempció révén a Jászkun Kerület kollektív nemességet nyert, és a megváltással a királyi kisebb haszonvételek jogát is megkapta. A megváltott beneficium a jogok tőkeföldhöz kapcsolódása révén redemptus tulajdon, vagyis osztatlan közös tulajdon lett. Redemptus közös tulajdonnak tekintették azokat az ingatlanokat is, amelyek a birtokosok jogainak gyakorlása céljából létesültek, így a kocsmákat és a mészárszékeket. A redemptusok birtokába került javak hasznosításáról és jövedelméről a birtokosok közössége a jászkun autonómia keretein belül szabadon dönthetett. A haszonvételek jövedelme közcélokra, a település önkormányzati működtetésére szolgált. A bor-, pálinka-, sörmérés mellett a húsmérés is a klasszikus beneficiumok közé tartozott. A kocsmákat, mészárszékeket a Német Lovagrend és a Pesti Invalidus Ház földesurasága alatt is a helyi tanácsok kezelték.2 1794-ben felülvizsgálták a kiséri, apáti, ladányi és alsószentgyörgyi mészárszékek nyilvántartását. A vágási nyilvántartásban nagyon komolyan vették az adatok pontos vezetését a jószágokról. Fel kellett tüntetni a vágás napját, a jószág nemét, hány esztendős, szőre, szarva jellemzőit, milyen billogot visel és a gazda nevét. Az iratok alapján tudjuk, hogy ezeket rendszeresen ellenőrizte is az elöljáróság.3 Jászberényben, 1738-ban az alábbiakat jegyezték be a város jegyzőkönyvébe: „A városban két mészárszék működik. Ezek ügyeit a következő emberek intézik: [...] Egy egy szék bíró, két mészáros, egy egy hajtó, egy vágó paktor [...]” Ezek fizetsége a következő : „ [...] Szék Bírónak esztendők által készpénz 30 ft, Első Mészárosok Conventiója egynek egynek 40 ft, Búza killa 20, Néprajzi Lexikon. (Főszerk.: Ortutay Gyula) I. köt. Bp., 1977. 89-90. p., III. köt. Bp., 1980. 585. p., IV. köt. Bp., 1981. 585. p. BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: A Jászkun Kerület gazdasági autonómiája. II.rész. In: ZOUNUK 19. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve. Szolnok, 2004. 95-96 p. MNL JNSZML Jászkun Kerület ir. 1794. Fasc. 9. No. 2338. 74
