Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Adattár - Selmeczi László: "Az én embereim színmagyarok, jászok és kunok, nagyszerűen viselkedtek..." Zádor István festőművész I. világháborús naplója
a katonák ezt az elhamarkodottságukat s boldogok volnának ha valahol házba bújhatnának. Az egész úton földkunyhókat készítettek, s ezekben fogjuk, úgy látszik, a telet tölteni. A dandárnál együtt találtuk egy nagy tűz körül az egész törzset az öreg generálissal, aki legénységi köpenyben vörös fezzel a fején didergett a tűz mellett. A főtörzs orvos nagy bundában szintén. A két öreg olyan sajnálatraméltó képet nyújtott, milyen nehezükre eshetik ebben a korban minden otthoni kényelemről lemondani. Már építettek nekik is földkunyhót, olyant, amilyenben otthon kukorica csőszök szoktak lakni. Megörültek nekünk, természetesen ott fogtak ebédre. Ebéd közben közölte velem a vezérkari kapitány, hogy nov. 1-én főhadnagy leszek. Feketekávénál 6 szerb katonaszökevényt hoztak, macedóniai bolgárok, intelligens fiatal legények, ott napirenden van az ilyesmi, én először láttam, s így különösen érdekelt. '/22-kor indultunk vissza. Közben a Drina bosnyák partján dubrovicai szakaszom által létesített drótsövény torlaszokat vizsgáltam meg, amelyek azonban olyan nevetségesen rosszak voltak, hogy fel kellett mennem Dubrovicára, a szakaszt azonnal leküldeni, s új akadályt alkalmasabb helyen építtetni. Azután gyalog mentünk fel a 660 méter magas Jezerora és onnan este 7-re értünk a táborunkba. Délután szép idő volt, sütött a nap s újra gyönyörködhettem a páratlanul szép Drina völgyben, melynek szépségét most fokozta az, hogy a hegyek 500 méteren felül hóval voltak borítva. Lenn a Drina völgyben egyáltalán nem havazott. Este kaptam meg Imrétől a fényképezőgépet, s alig várom, hogy valami érdekesebb dolgot fotografálhassak, hiszen már eddig is annyit mulasztottam. X. 10. Vil-kor újra lóra ültem és ez alkalommal tüzérlovon lovasított altisztemmel lementem a Drinához, hogy az új drótsövényt megnézzem. A Jezero meredek útján gyalog mentünk le, s nehezen vezettük a szakadó esőben még síkosabb köves sziklás ösvényen a lovakat. Az utat elzáró akadály megint nem felelt meg céljának. Kénytelen voltam ebbeli véleményemnek talán egy kissé erősebb hangon a szakaszparancsnok tisztnek kifejezést adni. Nehéz helyzetben vagyok tisztjeimmel, azok épp olyan tartalékos tisztek, mint én, furcsának találnám, ha én velük szemben az elöljárót játszanám. Bajtársi viszonyban akarok velük lenni, elvárom azonban, hogy fel tudják fogni mindnyájunk közös érdekeit s teljes erejüket vetik latba a rájuk bízott feladatok teljesítésénél. Ezt ez esetben nem láttam, ezt meg is mondtam és az akadályt újra lebontattam. Sajnálom a katonákat, akik már most harmadízben kénytelenek tisztjük hibájából ezt a munkát állandóan rossz időben végezni. Újra a tegnapi úton jöttem fel, amely azonban most már elképzelhetetlenül rossz volt. Amellett hideg havas eső esett, s néhol az erdőben olyan fojtó sűrű köd nehezedett rám, hogy voltak percek, amikor az az impressiom68 volt, hogy ennél rosszabb helyzetbe már nem kerülhetek, teljesen meg voltam dermedve, leszállni nem lehetett, mert a sárban egy lépést sem tudtam volna tovább menni. Ez az az érzés, amikor teljesen közönyös, hogy még lőnek-e Benyomás 263
