Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Adattár - Selmeczi László: "Az én embereim színmagyarok, jászok és kunok, nagyszerűen viselkedtek..." Zádor István festőművész I. világháborús naplója
szörnyalak, amelytől a jó nagykőrösi lovam mindig megijedve, nagyokat horkanva félénken húzódott félre. Szegény ló jó messzire került el hazájától, ott aligha látott ilyent. - Este igen jó helyen vertünk tábort, nagy tüzet raktunk védett, szerb oldalról nem látható helyen s vacsorára vendégül láttuk azt a két tisztet, akik pótlásra hozták Pestről az embereket. Csak este értek utol. 35 nálam maradt, 65-öt pedig továbbítottam a nem messze táborozó 8. századhoz. X. 7. Reggel esett ez eső, hideg volt, úgy hogy későn keltem, majd az „esőprogram” következett, sakkozás. Később a nagy szél kitisztította az eget, s én ebéd előtti séta gyanánt végigjártam a tüzérkapitánnyal a gyönyörűen elsáncolt tüzérségi állásokat, s onnan nagyot kerülve meglátogattuk a 8. század tisztjeit. Járőreim, kiket éjjel a Drinához küldtem, s akik szakadatlanul járták egész éjjel az ágyúk előtti lejtőt, ellenségre nem találtak, csak lenn a Drina partján kaptak a túloldalról sortüzet, amely azonban nem érte őket. Ettől eltekintve teljes csend uralkodik, a mi csapataink a pótlásokat várják, összeszedik magukat, a szerbek pedig, távcsővel igen jól látható, szokásukhoz híven, mint a hangyák, reggeltől estig sáncaikon dolgoznak. Nem olyan kis földhányásokat csinálnak mint mi, ahol hason fekve is lapulni kell, hanem mély gödröket ásnak, ahova nyakig bele állhatnak. Nehezen lehet őket onnan kiverni. Délután esni kezdett az eső, majd valóságos hóvihar kerekedett, s mi korán voltunk kénytelenek sátorba bújni. X. 8. Reggel 8-kor felkelve körülöttem minden fehér volt, az előző napok őszi pompája eltűnt, s a vidék úgy nézett ki, mint tél közepén. Korán kapunk belőle kóstolót, s már előre félünk a tél kellemetlen következményeitől. Délelőtt, hogy kissé felmelegedjünk, Hayek kapitánnyal sétára indultam, egyrészt azért is, hogy a környéken házat találjunk, amelyet magunknak lefoglalva száraz nappali szállásnak rendezünk be. De egy óra járásnyi területen még disznóólát sem találtunk, pedig boldogok volnánk, ha abba bújhatnánk. Délután a sátorból ki sem mozdultunk, sakkoztunk a végtelenségig. X. 9. Miután egész éjjel szakadatlanul esett az eső, reggel kissé alábbhagyott s megvalósíthattuk régebbi programunkat, hogy átlovagoljunk a dandárparancsnoksághoz. Emberek közé vágyódtunk, hogy valamit halljunk, mert itt a Skranovica tetején teljesen el vagyunk hagyatva. !/г7-ког indultunk a Jezero mellett Polomon át a Drinánál vezető műútra. Hideg volt és a sok hótól és esőtől az erdőben frissen vágott úton a lovak térdig gázoltak a sárban. Nem a magam lován mentem, az beteg, megfázott, hanem a tüzérektől kaptam egyet kölcsön. Már két szolga és a lovam betegedett ki mellőlem. 10 órára leértünk az útra, s a Drinán vert pontonhídon átmentünk Szerbiába. A ddr66 parancsnokság odaát van a Lipnik brdon s így vagy két kilométert trappolva67 a szerb parton a jó sáros csinos Lipnikre fellovagolva 11-re megérkeztünk. Szerbia ezen kis darabján házat már nem látni, fekete hamurétegek mutatják csak az alaprajzokat. Most persze sajnálják 66 67 262 Dandár Ügetve
