Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Adattár - Selmeczi László: "Az én embereim színmagyarok, jászok és kunok, nagyszerűen viselkedtek..." Zádor István festőművész I. világháborús naplója
ágyúkat s az előkerült trainnel a szakács is, aki egy nádas mocsarából merített vízből kitűnő forró teát főzött. Egész délelőtt esett az eső s mi tábortűz körül ültünk. Közben szóltak az ágyúink s a szemben levő Jávoraikról hallható állandó fegyverropogás nagy és elkeseredett ütközetre engedett következtetni. Délben jó ebéd volt, a nap is kisütött, s a tüzérkapitány joggal mondhatta: Jetzt bin ich wieder gerne Soldat.5' Délután folyton tüzeltünk az ellenséges hadállásra. IX. 21. Reggel 8-kor keltem, s újra sátorban sebesültvivő ágyon alhattam, s ezt alaposan kihasználtam, a tüzérek dolgoztak, a szerbek nem fedezték fel positiónkat s én nyugodtan tölthettem el az egész napot. Jó idő volt, nagy postát, sok levelet kaptam, s így nagyon kellemesen múlt el a nap. Estefelé hűvösebb lett, tábortüzet gyújtottunk, körülültük, s senki sem szólt egy szót sem. Mindnyájunknak van hová gondolni. IX. 22. Egy fa mögött ülök d.u. 2-kor, reggel óta nem bújhatok ki alóla, a szerb tüzérség alaposan belőtte magát ránk, s egyik shrapnellt küldi a másik után, s keményen robbannak a gránátjaik. Már reggel ilyen robbanásra ugrottam ki a sátramból. Közvetlen mellette csapott le. Folyton körülöttünk robbantak, egy az útra állított patruille58 sátrát felgyújtotta, s az emberek szerelvényei mind megégtek, s a tűzben fel-felrobbant fegyvertöltények kis pattanásai tarkították a hatalmas, egymást érő detonációk zaját. A naplót félbe kellett szakítanom, mert a mellettünk levő ágyúnál Pichler Kurt zászlóst „Volltreffer”59 érte, 1-2 percnyi hörgés után meghalt. Szegény fiú, végtelenül szimpatikus klagenfurti fiú volt, aki nekem folyton osztrák művészekről és az 6 szép régi porcelánjairól mesélt. Megígérte, hogy háború után Pestre jön, meglátogat és én akkor a magyar művészeti életet mutatom meg neki. Végtelenül előzékeny volt, minden reggel teát küldetett a sátramba, mi pedig mindig ugrattuk görbe háta miatt. Tegnap este is vacsora után a tábortűznél az ő háta volt mindnyájunk célpontja. Most már kiegyenesedett, hiszen az ágyú védőpáncélja mögött ülve egy felette levő faágról pattant a hátába a gránát, s egész testét keresztülszakította. Az erdőben sírt ástunk, beletettük hálózsákjába, s 4 órakor eltemettük, sírjára fehér nyárfa ágból keresztet tűztünk. A szerbek, mint akik dolgukat jól végezték, abbahagyták a tüzelést, a mellettünk álló 12. tüzérek kergették el. Mieinknek különben jó napjuk volt, elfoglalták a Jagodja hegyet, s az ellenséget visszavonulásra kényszerítették. Volt még 1 súlyosan és két könnyebben sebesültünk és három megsebesült ló, melyek egyike az én századomba tartozott. - lóő-kor ebédeltünk nagyon nyomott hangulatban, s a nap többi részét is szegény hirtelen elment bajtársunk emlékének szenteltük. Este egy menekülő csendőrjárőr jelentette, hogy Mihaljevicnél erősebb szerb csapat jött át a Drinán, a csendőrlaktanyát felgyújtotta s most Bratunacnál van. Mivel ebben az irányban nekünk csapataink nincsenek Dubrovicára Most ismét szívesen vagyok katona Őrszem Telitalálat 59 257
