Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Adattár - Selmeczi László: "Az én embereim színmagyarok, jászok és kunok, nagyszerűen viselkedtek..." Zádor István festőművész I. világháborús naplója
ezredemhez jelentést küldtem, s kértem legalább egy félszázaddal való megerősítésemet. Nevettek rajta, s nem küldtek semmit. Embereim felét tehát készültségben tartottam, Bratunác irányában levő tábori őrseimet megerősítettem, s az összes tábortüzeket eloltattam. Valamennyien teljesen felöltözve, cipőben, lőfegyverrel az oldalunkon feküdtünk le. Aludni nem tudtam, egész éjjel fülemben csengtek a shrapnellek és gránátok rettenetes robbanásai, s előttem láttam szegény Pichler vértől borított hulláját. IX. 23. Tábori őreim jelentették reggel, hogy a 29. ezred reggel 7 órakor Bratunac felé előnyomult, híreim tehát igazak voltak, s nekik mégis csak el kellett hagyniok táborukat. Délelőtt és délután elvétve fegyverropogást hallottam abból az irányból. Egyébként teljes csend. Különösen a szerb parton, mely a tegnapi rettenetes nap után volt különösen feltűnő. Hűvös borús idő van, s más híján avval foglalkoztunk, hogy kiástuk a szerbek földbe fúródott lövedékeit. Volt köztük egészen modern alumíniumfejű shrapnell, sárgára festett gránát és török feliratú sárgaréz zünderes shrapnell60 is. Ez utóbbit Kumanovónál vették el a törököktől, német gyártmány, a többi francia. Este már 7-kor lefeküdtünk, ezeken a hűvös, esős, hamar sötét estéken nem lehet mást csinálni. IX. 24. Reggel jelentést kaptunk a XVI. hadtesttől, hogy csapataink tegnap és tegnapelőtt elfoglalták a Jagodina és Jagodja magaslatokat, a szerbeket, körülbelül egy divisiót61 az Obodnikon körülzártak, s tőlük 6 ágyút és több gépfegyvert vettek el. Átlovagoltam Rorogici irányában levő ezredemhez, hogy a bratunaci betörés felől érdeklődjem esetleges intézkedések megtétele végett. Egy kisebb csapat komitácsi tényleg átjött, nyugtalanította a vidéket, s felgyújtotta szegény törökök házait. Többek között Krasanovitzon volt házigazdánk Hodzsáét is. Két századunk szétverte őket, egyik részüket agyonlőtték, egy részük pedig Srebrenica irányában húzódott vissza. A vidék most tehát tiszta. Ma egész délelőtt megint csend van. Shrapnell és gránát tartó ládákból állítottam össze íróasztalomat és székemet. A többi tiszt körülöttem fekszik, s újságokat olvasnak. Hideg van és szitál az eső. IX. 25. d.u. 3. a tábori őröket vizsgálom. Kint vagyok az egyiknél, bebújtam a sátrukba és írok. Tegnap óta szakadatlanul esik az eső, mi egy helyben vagyunk, ágyúink torka a szerb partok felé, zászlóaljam pedig a hegyeket járja, irtott egy-egy fegyverlövés hallatszik távolabbról vagy közelebbről, ilyenkor vagy egy komitácsi lőtt rájuk, vagy ők tettek el egyet láb alól. Ezt úgy hívják, hogy határbiztosító szolgálat. Az én tüzérségi fedezetem pedig abból áll, hogy embereim fele tábori őrs szolgálatban van a felállított lövegek és a táborunk körül, én pedig a sátor előtt ülök a tűznél és próbálok melegedni, vagy bebújok odúmba és hazagondolok. Ilyenkor úgy érzem magam, mint egy száműzött, aki szabad, de semmit sem tehet, folyton haza kívánkozik és nem mehet. Rajzolni sincs kedvem, 60 61 258 Gyújtó robbanótöltet Hadosztályt
