Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Adattár - Selmeczi László: "Az én embereim színmagyarok, jászok és kunok, nagyszerűen viselkedtek..." Zádor István festőművész I. világháborús naplója
sikerült annyi veszteséget okozni nekik, hogy kénytelenek voltak a hegygerinc mögé visszavonulni. Halottaik még most is ott fekszenek s távcsővel kitűnően láthatók. Harmadízben este 6 óra tájban érthetetlen okból a 2. brigád nem ment át újra támadásba, hanem éjjelen át a szerbek kezében hagyta a két positiót. Egész nap semmi dolgom sem volt, figyelhettem a harcot. Este igen kellemetlen jelentést kaptunk: 2 szerb zászlóalj Pasin brdnál betört Boszniába, a betörésnek ott álló 1/29 félzászlóaljunk nem tudott ellenállni. E zlj-ról 2 nap óta semmi hír. Előző harcaikban is nagy megpróbáltatásoknak voltak kitéve, közel 30 halottjuk és 100 sebesültjük van. Köztük 2 súlyosan sebesült tiszt. A szerbek útban vannak Srebrenica felé s erősen veszélyeztetik hadtápvonalunkat. Vacsora után a sátor előtt a tüzérkapitánnyal 1 szál gyertyánál sakkoztam. Postát is kaptam múlt hó 25,- éről. Ma reggelre kelve úgy a Sokolgrad mind a Petkovo a szerbek kezében volt, előttünk fedezet nem lévén összes embereimmel az ágyúk előtt rajvonalban feküdtem, hogy esetleges támadásoktól a tüzérséget megóvjuk. Épp most jelenti egy tizedes, hogy egy szerb asszonyt és egy embert, kik a konyhánkhoz közeledtek négy lövéssel lelőttek s mindjárt el is temették. Csapataink a szerbek kezébe került hegycsúcsokat nem tudják újra hatalmukba keríteni. Óriási távolságokra vagyunk szétosztva, túl gyorsan hajtottuk végre az előző napi támadásokat, s végre be kell látni a vezetőségnek, hogy öreg népfelkelőkkel van dolga, akik nem harcvonalba valók. A veszteségek ma is óriásiak. Különösen a 17-eseknél, akik 100 m távolságból kerültek tüzérségi tűzbe. Délután a Petkovon a szerbek tüzérséget állítottak fel s a Glavicán levő 2. brigádot bombázták. 10 lövésünk azonban elnémította őket. A szerbek kitűnően vannak felszerelve, szervezésük bámulatos, az ország minden lakosa, asszony, gyerek egyaránt a katonaság szolgálatában áll. Nincsen ház, amelyben lőszert vagy fegyvert ne találtunk volna. A fent említett s valószínűleg csak találomra lelőtt szerbek lakásán házkutatást tartva padlásukon egy magyar baka teljes felszerelését találtuk meg (például egy megölt 17-es baka felszerelését találtuk - kihúzva SL). Később a környéken a hozzávaló baka feloszlásnak indult holtteste is megkerült. Az ellenség úgy látszik nagy erősítéseket kapott, a mi brigádunk már túlcsigázott volt ahhoz, hogy támadásba mehessen át. Este tehát a bármely pillanatban való elindulásra készen helyezkedtünk el, s a tüzérség fedezésére még egy század 17-est rendeltek ki. Deprimáltán,49 a holnap bizonytalanságának nyomása alatt meglehetősen szomorúan feküdtünk le este !/г9- kor, persze szabad ég alatt, hiszen még a sátrakat is felszedettük a könnyebb mozgékonyság miatt. Egész nap sebesülteket vittek le tüzérségi állásunkon keresztül Ljuboviára. Rettentően véres emberek, kiknek a gyorsan adott első kötésükön keresztül állandóan szivárgott a vére. Tisztekkel beszéltem, kik shrapnell fejsebet kapott (sic!), láthatóan könnyebb sérülést, akiknek zubbonya keze, inge, minden ruhadarabja át volt itatva fekete megalvadt vértől. Egész nap folyton vitték őket. Borzasztó látvány, mily sürgős volna a segítség, itt a hegyek Rosszkedvűen, lehangoltan 254
