Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Adattár - Selmeczi László: "Az én embereim színmagyarok, jászok és kunok, nagyszerűen viselkedtek..." Zádor István festőművész I. világháborús naplója
közt szegény agyonsanyargatott sebesültvivők hordágyon 6-8 órán keresztül kell, hogy vigyék őket, míg kórházba érnek velük. És hányat nem is tudnak elvinni! IX. 17. Délelőtt a Bratunác-Srebrenicai országút árkában ülök, körülöttem embereim mélyen alszanak. Tegnap este % 10-kor felriasztottak, az egész dandár azonnal vonuljon vissza Mihaljevicon át Boszniába. Nincs elég erőnk a végleges támadás keresztülvitelére. Azonkívül Pasin brodnál tényleg betörtek a szerbek, mégpedig meglehetős nagy haderővel s céljuk Han Pjesak elfoglalása, ahol a hadtápvonatunk muníció és élelem raktára van. Három dandárt vontak vissza ezek feltartóztatására illetve leverésére Szerbiából. Tegnap este V211 -kor indultunk s pihenő nélkül reggel 6-kor értünk a Bratunáci dohánybeváltó intézet mögötti táborhelyre. Sötét éjjel volt, sűrű csillagos éggel, amelyet hajnal felé fojtó köd takart el. A Mihaljevicnál szerb hídon jöttünk át, amely hidat utolsó csapataink átvonulása után reggel 9-kor már szét is bontottuk. A visszavonulás a legnagyobb rendben történt, még legutolsó train lovunk is sértetlenül jött át. A szerbek nem üldöztek, valószínűleg nem volt tudomásuk visszavonulásunkról, de különben is inkább defensivára50 rendezkedtek be, folyton sáncokat ásnak. Úgy a tüzérséget, mind ide beosztott félszázadomat 3 részre osztottuk. 1-1 rész két-két ágyúval első tüzérségi állásunk a „telab”51 Zaluzje feletti magaslatot foglalta el, míg én egy résszel a Bratunaci országút mentén maradtam, mintegy 3 oldalról is biztosítván magunkat az ellenséges betörés ellen. A körül fekvő magaslatokat csapataink már megszállották. A délelőttöt az országút árnyas árkában töltöttem a szept. 1-7-iki Estek olvasásával. Délután a zljamat látogattam meg, mely mögöttünk 1 kilométernyire sáncolta el magát az országút menti magaslatokon. Este urak voltunk, táborhelyünk mellett egy tiszta kis parasztházban, inkább katona tulajdonosok, mint parasztok, fehér asztalnál vacsoráltunk s boldogan néztünk a frissen áthúzott ágyakra, ahol mielőbb „levetkőzve” fogunk aludni. A levetkőzöttség most ritkaságánál fogva talán legnagyobb élvezetünk. Már Уг8-ког lefeküdtünk, hisz előző éjjel nem aludtunk. 9-kor parancsot kaptunk, hogy még a reggeli köd felszállta előtt a Drina partján vezető országúton el kell érnünk a 22 kilométernyire levő Han Zelinját, hogy a 18. gyaloghadosztályt az innenső partról tüzérségünk támogathassa positióinak megtartásában. 1 órakor keltünk s bár az ágyak tele voltak bolhákkal, mégis sajnálkozással bújtunk ki belőlük. IX. 18. Még sötétben indultunk, mire azonban a Drinához értünk a köd eltakarta előlünk a túlsó partot. Az ágyúk dörgése azonban áthallatszott, s a szerbek nem tudtak ellenállni, hogy egypárszor át ne lőjenek. Sebesülés azonban nem történt. Reggel felé kisütött a nap, addigra azonban elértük a Drina azon részét, melynek mindkét oldala a mi kezünkben van. A vidék gyönyörű szép, a Drina völgyében vezető út kitűnő karban, sok helyen a Margit sziget kresintját52 50 51 52 Védekezésre, védelemre Ennek a kifejezésnek nem találtam magyarázatát Valószínűleg sétányait 255
