Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Adattár - Selmeczi László: "Az én embereim színmagyarok, jászok és kunok, nagyszerűen viselkedtek..." Zádor István festőművész I. világháborús naplója
IX. 13. Ma reggel hallottam, hogy a 17esek tegnap esti egymásra lövöldözésének eredménye 1 halott és 3 sebesült. Nagyon szomorú állapot. Az én embereim színmagyarok, jászok és kunok, nagyszerűen viselkedtek, mindig elől voltak. Egész nap a tüzérségi állásban voltak s néztem gyalogságunkat, hogy ostromolja meg a tüzérségtől támogatott, a szerbek által megszállva tartott hegyeket. Nagyszerű látvány volt, amint shrapnelljeink a szerb sáncok felett robbantak s a szerbek futva menekültek sáncaikból, közben halomra buktak sebesültjeik és halottjaik. Közben természetesen kiállított figyelő posztunk „Deckung”48 kiáltására, aki a szerb ütegek elsütésekor ordította el magát nekünk és minduntalan fák mögé, vagy a sáncokba kellett ugrani, míg a szerb shrapnellek elfütyültek felettünk. Legnagyobb része azonban rövid lövés volt s nem jutott el egészen hozzánk. Nappal jó idő volt, este azonban megint beborult s egész éjjel szakadt az eső, már Уг8-ког bebújtunk sátrainkba. IX. 14. Délelőtt megint az ágyúk közt voltam, már félig megsüketültem, de oly élvezetes látvány, hogy nem tudok tőle megválni. Délben az ezredtörzshöz az Usi Glavicára bevonult а II. zászlóalj, átmentem hozzájuk, hogy személyesen győződjem meg, igazak-e a zlj borzasztó veszteségeiről szóló hírek. A látvány, melyet a zlj nyújtott, lesújtó volt. 11-ke óta álltak harcban Miletinanál egy szerb brigáddal szemben. Rettenetes küzdelmünk közben azóta még enni sem tudtak. Az emberek évekkel öregedtek, a tisztek lefogytak, piszkosak, sárosak a napokig szakadó esőben való árkokban fekvéstől. Szűcs János 6. századbeli hadnagy 4 sebből vérezve esett el s tegnap éjjel temették. Szegény öreg Szűcs, milyen vígkedvű, énekes, typikus vidéki magyar úr volt. Ő az első közöttünk, ki nem tér többé haza. Mezőtúri volt, s nála szolgált kedvenc mezőtúri cigányprímása is, hogy csókolta amikor neki muzsikált s milyen féktelen volt, amikor magyar nótát énekelhetett. Sírján fakereszt van, rajta a felírás 3/ember 1914. IX. 12. Súlyosan sebesült dr. Aszódi Géza 8. századbeli hadnagy, akit bokán lőttek. Szegény, ő sem gondolta, amikor Pesten bemutatáskor civilben jelent meg, oldalán karddal, kabátja alatt mellényén arany szolgálati övvel. Kedves, szerény, kissé esetlen vidéki zsidó fiskális. A zászlóaljnak 36 halottja és 180 sebesültje. Köztük igen sok súlyos volt. Még százalékban is rengeteg összeg. Az én félszázadomnak aránylag kevés vesztesége van, igaz hogy az egyik szakasz ma reggel trainfedezet volt, a másik félszakaszból 26 emberből (kettő sebesült, egyik shrapnelltől - utólag kihúzva - SL) sebesült Varga Sándor lőtt seb a lábán. IX. 16. A rajvonalban fekszem s figyelő szemeim az ellenséget lesik. A dandár és a zászlóalj tegnap elhagyott bennünket, felmentek a Dugóra, s most a tüzérség és az én félszázadom egyedül maradt. Tegnap egész nap folyt a harc a Sokolgrad és Petkovoért a 182. ITD már 3 ízben elfoglalta a magaslatokat, de a szerbek, akik csudálatos önfeláldozással harcolnak, mindig újra kiverték őket. Tüzérségünk oldalról mindig tűz alá fogta az ellenséget, s mindhárom esetben Fedezék 253
