Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Cseh Géza: Erőszakos cselekmények Szolnok megyében az 1956-os forradalom és a megtorlás időszakában
hanem a megyeszékhelyen hatóságilag kijelölt sírhelyen temethették el.80 A Szolnok Megyei Kórházban március 28-án heveny vesegyulladásban halt meg Jónás Károly tószegi lakos, akit a helyi rendőrök vertek meg. A tószegi rendőrök ütlegeléseibe két másik társa, id. Bajári István és Balanyi Pál is belehalt. A három 56-os mártír emlékére 1992. augusztus 17-én Boros Péter belügyminiszter kopjafát leplezett le a község temetőjében.81 Az idő múlásával az önkényeskedések a Kádár-rendszer érdekét is veszélyeztették, ugyanis a lakosságot az esztelen és indokolhatatlan terrorral csak megfélemlíteni lehetett, megnyerni már nem. Ezért néhány esetben felléptek a legkirívóbb törvénytelenségek elkövetőivel szemben. A tószegi rendőrök ellen a katonai ügyészség vizsgálatot indított, letöltendő szabadságvesztésre azonban egyiküket sem ítélték el. Pallai Sándort, a Szolnoki Városi Rendőrkapitányság vezetőjét alkalmatlansága és szélsőséges kilengései miatt Tóth Imre megyei rendőrfőkapitány leváltotta tisztségéből. Ezek a lépések a kormány és a helyi karhatalom konfliktusához vezettek. A Szolnoki Tiszti Munkásszázad vezetői a letartóztatott tószegi rendőrök szabadon bocsátását, Pallai százados visszahelyezését és a számukra nem megfelelő rendőrtisztek eltávolítását követelték. Ennek érdekében nyolctagú bizottságot küldtek Budapestre, hogy intézkedjenek az ügyekben. Pallai százados önkényeskedésére jellemző, hogy Jászberényben egy katonatisztet megpofozott, a rendőrtiszteket pedig állandóan sértegette. Amikor felettesei felelősségre vonták, vállapjait letépte és káromkodva eléjük vágta.82 A Szolnoki Tiszti Munkásszázad a mindenki előtt nyilvánvaló önkényeskedések ellenére kiállt a leváltott városi rendőrkapitány mellett. Érdemesnek tartjuk idézni a tószegi rendőrökkel kapcsolatos véleményből, melyek a pufajkás elitalakulat 1957. április 8-án tartott párttaggyűlésén hangzottak el. T. Imre karhatalmista egyenesen a négy rendőr kitüntetését javasolta, mivel az agyonvertek „ellenséges elemek voltak”. D. József pedig kijelentette: „... ha valaki betegsége miatt egy-két pofontól meghal, akkor nem lehet becsukni a becsületes rendőröket”. K. István karhatalmista hozzászólásából a pufajkások elképesztő cinizmusa tűnik ki. Mint mondotta, ő semmi értelmét nem látja, hogy emberek haljanak meg, kerüljenek kórházba, mert „... ezeknek a legyeknek a temetése és kórházi ápolása sok pénzébe kerül az államnak. ”83 Nagykunsági Hírmondó, 1991. november 1. p. - MNL JNSZML XXXIII. 2. Szolnok város halálozási anyakönyve 165/1957. Új Néplap, 1992. augusztus 18. 1-2. p. - MNL JNSZML XXXIII. 2. Szolnok város halálozási anyakönyve 185/1957. MNL JNSZML XXXV. 61. f. 8. fcs. 1957. 4. 6. e. 202
