Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Cseh Géza: Erőszakos cselekmények Szolnok megyében az 1956-os forradalom és a megtorlás időszakában
Tisza áradásakor került elő.77 A holttest a száraz homok konzerváló hatásának köszönhetően felismerhető állapotban maradt meg. 1957 tavaszán a vidéki rendőrőrsökön még a megyeszékhely karhatalmistáinál és rendőreinél is kegyetlenebből bántak a letartóztatottakkal, és ennek következtében a verésekbe többen belehaltak. 1957. március 8-án a kenderesi rendőrség udvarán Makra Endre helybeli lakost magatehetetlenné verték. Az anyakönyvi bejegyzés szerint a szerencsétlen ember két nap múlva zsírembólia következtében elhunyt. A családtagok elmondása szerint viszont a rendőrök agyonlőtték. Makra Horthy Miklós kormányzó űtbiztosító testőre volt. Állítólag ezért ölték meg, noha a forradalomban nem töltött be jelentősebb szerepet. Holttestét a családja nem temethette el Kenderesen, hanem csak a szomszédos községben. Kunhegyesen engedélyezték az elhantolást. Özvegye és három gyermeke Kenderesről rövidesen Zalaegerszegre költözött.78 A kisújszállási Bárdi Imrét a karhatalmisták és a rendőrök többször nagyon súlyosan bántalmazták. Este dzsippel elvitték, és reggel magatehetetlen állapotban az udvar elejébe letették. 1957. március 17-én letartóztatták, előbb a tököli, majd a kistarcsai internálótáborba szállították. Fél év múlva Kistarcsáról a budapesti Bakács téri kórházba került, ahonnan november 6- án a felesége hazavihette Kisújszállásra. Négy nap múlva azonban az elszenvedett verések következményeként elhalálozott. Bárdi 1945 előtt testőrőrmester volt, de az 1956-os forradalom helyi eseményeiben nem vett részt. Csupán a tömegben állt, amikor a szovjet hősi emlékművet ledöntötték. Balszerencséjére egy fényképfelvételről azonosították és ez megpecsételte a sorsát.79 1957 márciusában a szolnoki kórházban több, vidékről beszállított, összevert ember hunyt el szívbántalom, zsírembólia által kiváltott veseelégtelenség, vagy heveny vesegyulladás következtében. Ugyanis gumibottal végigverték a testüket és a zsírszövet belekerült a vérkeringésükbe. Kómás állapotukon csak művesekezeléssel lehetett volna segíteni, amit akkor még nem alkalmaztak Magyarországon az egészségügyben. Kemény Pál talaj vegyészt, a Karcagi Gépállomás Munkástanácsának elnökét előbb a helyi rendőrségen, majd a Szolnok Megyei Rendőrfőkapitányságon hallgatták ki. A II. világháború alatt honvédtiszt volt, ezért a Karcagi Városi Forradalmi Tanács katonai szekciójába is beválasztották. A kihallgatások során nagyon súlyosan bántalmazták. A szolnoki rendőrségről beszállították ugyan a kórházba, de az orvosok az életét már nem tudták megmenteni. Kemény Pál 1957. március 18-án heveny veseelégtelenség következtében elhunyt. Holttestét a hozzátartozói nem hozhatták haza Karcagra, SZÁNTÓ Konrád OFM: A meggyilkolt katolikus papok kálváriája. Bp., 1992. 86-88. p. Ma Holnap, 1989. október 26. 28. p., 1989. november 9. 4-5. p. - MNL JNSZML XXXIII. 2. Kenderes község halálozási anyakönyve 30/1957. Új Néplap, 2014. július 21. 4. p. 201
