Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Cseh Géza: Erőszakos cselekmények Szolnok megyében az 1956-os forradalom és a megtorlás időszakában
kötelessége szerint a felettes hatósághoz fordul, amennyiben nem vonják felelősségre a visszaélések elkövetőit. Bár Kanász alezredes tagadta a tiszaföldvári atrocitást, egy újabb incidens miatt mégis elrendelte négy karhatalmista leszerelését.61 Ugyanis január 13-án a késő esti órákban, L. Lajos karhatalmista honvédszázados alárendelt társaival közösen egy sorkatonát igazoltatott, aki nem rendelkezett Tiszaföldvárra érvényes eltávozási engedéllyel. Mind a karhatalmista tiszt, mind a katona ittasak voltak és dulakodni kezdtek. A kiabálásra kisietett a házából Beliczay Mihály, akit a százados minden ok nélkül vállon lőtt.62 Nem sokkal később dr. Nádas Gyula ügyész fordult a megyei karhatalom parancsnokságához. Az ügyésznek dr. Lenczi Gyula tiszasülyi orvos tett panaszt, akit egy helyi rendőr őrmester és a pufajkások megvertek. Ugyanezek a személyek Veres Györgyöt, a Tiszasülyi Állami Gazdaság brigádvezetőjét is bántalmazták. A körülmények gyors változása, a politikai rendszer megmerevedése miatt az ügyészt is hátrányosan érintette az eset. és dr. Nádas Gyulát rövid idő múlva az egri ügyészségre helyezték át.63 A lakosság ellenállását februárra már teljesen megtörték Szolnok megyében. A forradalom alatt eltávolított tanácsi funkcionáriusok szinte mindenütt elfoglalhatták régi helyüket. Rövid idő alatt megszűnt a téeszek feloszlatására irányuló agitáció és szervezkedés. A munkástanácsok vezetőinek bántalmazásával és megfélemlítésével a sztrájkok is abbamaradtak az üzemekben. Szolnok megyében a karhatalom az átlagosnál is keményebben és erőszakosabban lépett fel, jóllehet ezt a forradalom helyi eseményei és a november 4-e utáni ellenállás nem indokolta. A pufajkásokat csupán Jánoshidán, Jászfény szarun és Szajolban vetették be tömegoszlatásra, ám a tüntetők a leadott riasztólövések hatására elmenekültek. Fegyveres harcra a forradalom leverése után a megyében sehol sem került sor. Csupán a mezőtúri karhatalmisták vettek részt 1956. november 4-én a Békés megyéhez tartozó Dévaványán tűzharcban, amelyet a rendőrséget ostromló, felfegyverzett helyi lakosokkal vívtak.64 Eltekintve a kocsmai verekedések feloszlatásától, a hidak és objektumok őrzésétől Szolnok megyében a karhatalom szinte kizárólagosan a bosszúállás, a tömeges megfélemlítés és megtorlás eszközeként funkcionált. Ám a verések miatt csupán 18 személy tett feljelentést a hatóságoknál, elsősorban a megyei rendőrfőkapitányságon és az ügyészségen. A bántalmazottak túlnyomó része nem mert tiltakozni. Ennek ellenére az ügyek kivizsgálására kiküldött budapesti megbízottak megállapították, hogy az egész országból nem érkezett annyi panasz, mint Szolnok Uo. MNL JNSZML 61. f. 8. fcs. 1957. 4. 6. e. MNL JNSZML XXXV. 61. f. 8. fcs. 1957. 5. 6. e. Uo. 197
