Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)

Tanulmányok - Cseh Géza: Erőszakos cselekmények Szolnok megyében az 1956-os forradalom és a megtorlás időszakában

1957 tavaszán már az áthelyezett tisztek közül is többen visszatérhettek. Még februárban Szolnokra helyezték Hegedűs Kálmán századost, aki M. Szabó István helyettese lett. Hegedűs később egy éves operatív KGB-iskolát végzett a Szovjetunióban és az ügynöki hálózat kiépítésében szerzett az akkori politikai rendszer szempontjából jelentős érdemeket.43 Az AVH megyei állományának mind a 97 tagjáról már 1957 elején megállapította egy pártbizottsági jelentés, hogy „valamennyien becsületes munkásemberek”. Májusban a Szolnok megyei volt államvédelmi apparátus 80 %-a a rendőrség politikai osztályán dolgozott, döntő többségükben korábbi szolgálati helyükön, néhányan más megyékben.44 Az ávósok átköltöztetésére és ide-oda helyezgetésére nemcsak a lakosság félrevezetése miatt volt szükség. Mivel a rendőrség egy része a forradalom alatt kompromittálódott, ezért ezeket a tiszteket és tiszthelyetteseket általában leszerelték, helyükre volt ÁVH-sokat, vagy más megyékből hozott rendőröket állítottak be. A rendőrség „megtisztítása” azonban hónapokig eltartott. Ugyanakkor a rendőrség létszámát is megemelték. Ám az elhúzódó sztrájkok és a szovjet politikai vezetés türelmetlensége miatt kemény eszközökhöz folyamodó Kádár-kormánynak a legsürgősebben mindenre elszánt, a legbrutálisabb leszámolásra kész fegyveres erőre volt szüksége. Erre a célra kezdetben a karhatalom sokkal alkalmasabbnak látszott, mint a rendőrség. A lakosság a karhatalmistákat pufajkásoknak hívta, mivel 1956-57 telén többnyire vattakabátot és vattanadrágot viseltek. Fegyverzetük dobtáras géppisztolyból és pisztolyból állt. Általában a késő esti órákban katonai dzsippel mentek ki a lakásokhoz. A kaput csizmával rugdosták, vagy rátapadtak a csengőgombra, hogy a szomszédokat és általában a lakosságot ezzel is megfélemlítsék. A visszaemlékezések szerint, ha a dzsip közeledett és az emberek a jármű jellegzetes hangját meghallották, suttogva szóltak egymáshoz: Halljátok, jön a dzsip, vajon most kiért mennek?

Szolnokon 1956. december 8-án a honvéd karhatalomtól szervezetileg elkülönülő egység alakult Tiszti Munkásszázad néven. Hatásköre csupán a megyeszékhelyre terjedt ki, míg vidéken a honvéd karhatalom és az „R” csoportok tagjai tevékenykedtek. A Tiszti Munkásszázad 120 fős állományának foglalkozás szerinti összetétele pontosan nem ismert, annyi azonban bizonyos, hogy a karhatalom helyi elitalakulatának tekinthető, melynek tagjai kivétel nélkül a Rákosi-, illetve a Kádárrendszer legodaadóbb hívei közül kerültek ki. Voltak közöttük 19-es vöröskatonák, egykori illegális kommunisták, rendőrök, ÁVH-sok, két görög emigráns és egy orosz, vagy ukrán származású személy. Tízen a november végén „elbocsátott” ávósok névsorában is szerepeltek, de valószínűleg ennél többen tartoztak a feloszlatott ÁVH állományába. Fodor János századparancsnok a szolnoki illegális kommunisták vezető személyiségei közé tartozott, ám az alakulat működését

ÁBTL Állambiztonsági archontológia - ÁBTL 485/R-486/R. 2/R-738/B. 1957.

MNL JNSZML XXXV. 1. f. 2. fcs. 1957. 26. 6. e. - BERKI M. 1993. 116. p.

191