Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Cseh Géza: Erőszakos cselekmények Szolnok megyében az 1956-os forradalom és a megtorlás időszakában
Egy vétlen asszony halálosan megsebesült, amikor egy utcán rekedt kisgyermeket akart biztonságba helyezni. A szovjet katonák közül oroszországi levéltári források szerint egy katona elesett és öten megsebesültek. A lövöldözést kezdeményezők személye nem ismert. Az esetre vonatkozó egyetlen szolnoki levéltári dokumentum sem tesz említést szovjet katonai veszteségekről. Csupán az életét feláldozó kétgyermekes törökszentmiklósi asszony, Polyik Istvánná nevét közli.33 A szovjet támadás napján történt, bár azzal közvetlenül nem függött össze egy különös haláleset Jánoshidán. 1956. november 4-én P. Ferencet L. Árpád nemzetőr agyonlőtte. Az áldozatot jó ideig mártírnak, az "ellenforradalom" áldozatának tekintették és csak hosszas vizsgálat után sikerült az ügy körülményeit tisztázni. P. Ferenc ittas állapotban kézigránáttal fenyegette a község lakosait, végül a gránátot L. Árpád felé akarta dobni. Ekkor a nemzetőr a fegyverét használta és a garázda embert fejbe lőtte. Az ügyészség az emberölés címén emelt vádat később visszavonta és P. Ferenc lelövését jogos önvédelemnek minősítették.34 Erőszakszervek és a megtorlás a forradalom leverése után A megtorlás Szolnok megyében a forradalom után azonnal megkezdődött ugyan, de a letartóztatások és fizikai bántalmazások csak 1957 januárjától váltak tömeges méretűvé. A bírósági perek is ekkor kezdődtek meg, ám Szolnokon politikai perekben nem hoztak halálos ítéletet. Ennek ellenére 1989-ben a sajtóban közölt névjegyzékekben a kivégzett forradalmárok között négy köztörvényes gyilkos neve is szerepel, akiket a Szolnok Megyei Bíróság ítélt halálra. Fekete Sándor rendőrt és Kenderesi Mária tiszajenői lakosokat valójában bérgyilkosságért, Szántó Alajos jászárokszállási vasutast gyermekgyilkosságért, Nagy István nagyrévi lakost egy idős asszony kifosztásáért és megöléséért végezték ki. Nevük sajnálatos módon még Gosztonyi Péter “Föltámadott a tenger” című kötetében is olvasható. Gosztonyi négy másik, Szolnok megyéből származó személy nevét is közli. Ok valószínűleg a budapesti harcokban vettek részt és ezért szabtak ki rájuk halálos ítéletet.35 1957-59 között a Szolnok Megyei Bíróság több mint kétszáz perben kb. 600-650 vádlott ügyében ítélkezett. A forradalom jászberényi, karcagi, kunhegyesi, kunszentmártoni és szolnoki vezetőit a Budapesten alakult népbírósági tanácsok, a honvéd- és rendőrtiszteket a Budapesti Katonai Bíróság ítélte el többnyire hosszabb, egyes esetekben 15 éves szabadságvesztésre. Kétszáznál több személyt bírói ítélet nélkül internáltak. Nagyon sok közalkalmazottat és MNL JNSZML XXIII. 4. 460/1962.; GYÖRKEI Jenő - HORVÁTH Miklós (szerk.): Szovjet katonai intervenció, 1956. Bp., 1996. 154. p. 34 MNL JNSZML XXV. 9-a. 59/1958. GOSZTONYI Péter: Föltámadott a tenger. Bp., 1990. 220-238. p. 187
