Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Cseh Géza: Erőszakos cselekmények Szolnok megyében az 1956-os forradalom és a megtorlás időszakában
katonákat lefegyverezte. November 4-én hajnalban, Szolnokon is erre került sor. A Thököly úton lévő két magyar laktanya elé 36 szovjet harckocsi vonult fel. A tankokból két ágyúlövést adtak le és az épületekre géppuskasorozatokat zúdítottak. A magyar katonák a tüzet nem viszonozták, a hálótermekben lehasaltak és az ágyak alatt próbáltak fedezéket keresni maguknak. Szathmári József honvéd százados, a légvédelmi tüzérlaktanya parancsnoka személyes bátorságával akadályozta meg katonái pusztulását. Életét kockáztatva magasba tartott kézzel a parancsnoki harckocsihoz lépdelt és kérte, hogy az épületek lövését szüntessék be.23 Ennek ellenére a szovjet támadásnak két katona áldozatul esett. Köszler Antalnak, a Szolnoki MÁV Járműjavító Munkástanácsa egykori titkárának visszaemlékezése szerint az őrbódéból a két ügyeletes megpróbált beszaladni az épületbe, de géppuskasorozattal lekaszálták őket. A dunapentelei születésű, 21 éves Tóth Mihály tiszthelyettest haslövés érte. Társa, a Berettyóújfaluból származó Vajda László, 22 éves honvéd tüdőlövést kapott. Kórházba szállításuk után mindketten még aznap elhunytak.24 Temetésükre 1956. november 8-án délelőtt V2 11-kor, katonai tiszteletadással került sor. Ugyancsak november 4-én a megyei kórházban halt meg Utasi Ilona 42 éves takarítónő, akit egy héttel korábban a tiszakécskei sortűz után haslövéssel szállítottak Szolnokra.25 Jászberényben az események szerencsétlen alakulása jóval súlyosabb véráldozatot követelt. A Jászberényi Forradalmi Tanács vezetői és a helyi szovjet laktanya parancsnoka még november 1-jén megegyeztek, hogy egymásra nem nyitnak tüzet és a város biztosítja a szovjet katonák élelmezését. Október 31. és november 3. között azonban a jászberényi tüzérezred honvédtisztjei több száz kézifegyvert osztottak szét a lakosság, különösen a fiatalok között. Aki akart, fegyverhez jutott, de a közeli községekbe is nagyobb mennyiségű géppisztolyt és puskát szállítottak a tápiószecsői fegyverraktárból. November 4-én hajnalban az általános támadás kezdetekor Jászberényben a szovjet katonák a laktanyában maradtak. A fegyverek begyűjtése délelőtt megkezdődött ugyan, de a nemzetőrök és a fiatalok egy része nem adta le a kiutalt géppisztolyokat és puskákat. A szovjet csapatok délután bevonultak a városba. A főtéren 16 óra 30 és 16 óra 45 között tűzharc tört ki, melynek során hat jászberényi lakos és két szovjet katona életét vesztette. A magyar áldozatok közül négyen valószínűleg fegyverrel is rendelkeztek. Egy 12 éves gyermek és egy fiatal lány véletlenül tartózkodtak a téren, amikor halálos lövés érte őket. A jászberényi kórházba tizennyolc magyar sérültet szállítottak be lőtt sebekkel. A szovjet katonák közül hatan szenvedtek könnyebb sérülést a jászberényi szovjet alakulat parancsnokának közlése szerint.26 Trabanovszky 23 TISZAI Lajos: Rideg tények - avagy - mese tankkal. In: Nagyalföld, 1992. október 16. 5. p. 24 MNL JNSZML XXXIII. 2. Szolnok város halálozási anyakönyve 553/1956; 573/1956. 25 MNL JNSZML XXXIII. 2. Szolnok város halálozási anyakönyve 558/1956. 26 JÁROMI József: Vihar a városban. 1995. 138-140. p. 185
