Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Varga Árpád: Jogászi szemmel a tiszazugi arzénes perekről
biztatást és segítséget várva annak a bűncselekménynek az elkövetéséhez, amelyre titokban nyilván már maguk is gondoltak. V. Takács Lajosné, akinek már gyakorlata volt ezen a téren, a tanácsadással és biztatással nem is fukarkodott. A Budapesti Királyi ítélőtábla másodfokú határozatában egyértelmű utalás történt arra is, hogy a mérgezéses módszer a tiszazugi falvak asszonyai között széles körben ismert volt. Mindennek tükrében fel kell tenni azt a kérdést, hogy a korabeli tudósítások eltúlozhatták a nagyrévi bábaasszony szerepét? Álláspontom szerint erre csakis igenlő válasz adható. Ügyészi pályám során nemegyszer szembesültem olyan helyzetekkel, hogy a vádlottak elhunyt társukra hárították a bűnelkövetés felelősségének azon részeit, amit csak lehetett. Minden okunk megvan feltételezni, hogy a vádlotti viselkedés eme logikája már az arzénes perekben sem működött másképp. Ládonyi Emese is felhívta a figyelmet arra, miszerint valószínűsíthető, hogy „A közösség úgy próbált szabadulni a bűnösség terhétől, hogy az öngyilkossá lett, és amúgy sem fedhetetlen múltú bábára vallotta a vétkek nagy részét. így mind a kortárs közvélemény, mind az utókor számára Fazekasné vált a hírhedt mérgezések felelősévé.”8 Úgy a magyar, mint a nemzetközi tudósításokban a tárgyszerűség hátrányára más szempontok kerültek előtérbe, s ezzel nemcsak Fazekasnéval kapcsolatban torzították a képet, hanem a többi asszony tekintetében is. A méregkeverő, családtagjaikat halálba küldő tiszazugi asszonyok vitathatatlanul nagy bűnöket követtek el, de azok, akik a bűnügyekkel kapcsolatban ördögi dolgokat, boszorkányságot emlegettek, elrugaszkodtak a valóságtól. Bakos László, aki 1997-ben megjelent munkájában elemezte a tudósításokat, kifejtette, hogy: „a korabeli sajtó igazi szörnyalakokat varázsolt olvasói elé a költői túlzás és a lapok szenzációhajhász, mindenáron az érzelmekre ható stílusával. A tudósítók igyekeztek kiszínezni és dramatizálni a történteket lapjuk olvasottságának növelése érdekében”.9 Az ország lakossága ezekből a tudósításokból szerzett tudomást a Tiszazugban történtekről. A tiszazugi eseményekről a közvélemény értékítéletét ezek az írások határozták meg a múltban és határozzák meg mind a mai napig. * 65 LÁDONYI Emese: „Átkos lidércként nehezedett a falura...”A nagyrévi bába, Fazekas Gyuláné szerepe a tiszazugi arzénes gyilkossági ügyekben. Korall Társadalomtörténeti folyóirat 28. szám. BAKOS László: A tiszazugi arzénes gyilkosságok visszhangja a korabeli magyar sajtóban. In: Szabó László - Keményfi Róbert (szerk): Varia etnographica et folkloristica. Újvári Zoltán 65. születésnapjára Debrecen 1997. 139
