Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Varga Árpád: Jogászi szemmel a tiszazugi arzénes perekről
Nem tett jót megyénk hírnevének, hogy a nemzetközi sajtóban, beleértve a világlapokat is, ugyanebben a hatásvadász stílusban közölték a perekkel kapcsolatos szolnoki tudósításokat. A tiszazugi perek sajtó által megjelenített ördöngös boszorkányai, lidércei a valóságban kicsiny, elmaradott falvak többnyire nehéz sorsú, tudatlan, egyszerű gondolkodású asszonyai voltak, akik mindennapi megélhetési gondjaikra, családi konfliktusaikra keresték a megoldást. Az asszonyok nem kaptak segítséget az őket nyomasztó élethelyzetek helyes megoldásához sem a községi lelkésztől, sem a hivatali emberektől. Klebelsberg Kunó a Pesti Napló 1929. augusztus 25-i számában megjelent „A Tisza-zug” című vezércikkében a következőket írta: „A konzervatív egyházpolitikának egyik lényeges eleme az a felfogás, hogy az állam avégből, hogy erkölcsi egészségben megtarthassa a nemzetet, nem nélkülözheti az egyházak segítő munkáját. Ennek az alapfelfogásnak a következése ez után, hogy az állam nagy összegekkel járul a történeti egyházak papságának és tanítóságának a fizetéséhez; hogy ezeket az egyházakat, mint testületeket különös jogokkal ruházza fel. De a konzervatív államnak, amely a maga részéről ekkora áldozatokat hoz, hogy az egyházak a maguk erkölcsápoló munkájukat kifejthessék, viszont jogában is áll ilyen esetben megkérdezni, hogy hát hol voltak a papok? Nem látták, hogy a nép elmarad a templomból, hogy a születések száma ijesztően hanyatlik, a férjek pedig ijesztő rendszerességgel halnak el aránylag korán? A temetési szertartások alkalmával a halottasházaknak megfertőzött erkölcsi atmoszféráját látni, érezni kellett volna. Adtak-e vészjelet? Ráterelték-e a mutatkozó bajokra a felettes egyházi és állami hatóságok figyelmét, ha már a lelkészkedés normális eszközeivel, papi szavakkal a népet az Isten házához, Istenhez, az erkölcsökhöz visszaterelni nem tudták? Mert mégis csak erős dolog az, ha két faluban ilyen szélesre terjed és ilyen mélyre hat le az erkölcsi rothadás. ” Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Közigazgatási Bizottságának a hasonló esetek megelőzésére tett javaslata szerint: „Közigazgatási Bizottságunk igen nagy súlyt helyez arra, hogy a vallásos élet kimélyítése különös gondját képezze az első fokú hatóságoknak és az elöljárók vásár és ünnepnapi templomlátogatással példát szolgáltassanak a közönségnek a templomba való járásra, mert úgy tartja, hogy ilyen szomorú, sötét bűnök csak a vallásos érzés ellanyhulása mellett következhetnek be. ”w A társadalmi segítség intézménye tehát nem működött, ezért a tiszazugi asszonyok közül sokan meghallották Fazekasné elhíresült és szállóigeként hangoztatott tanácsát, „minek kínlódsz vele”. Közülük néhányan úgy gondolták, Forrás: MNL JNSZML Periratok 140
