Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Varga Árpád: Jogászi szemmel a tiszazugi arzénes perekről
VARGA ÁRPÁD JOGÁSZI SZEMMEL A TISZAZUGI ARZÉNES PEREKRŐL „Szolnok megye déli csúcsánál, ott ahol a Körös befolyik a Tiszába, van egy félszigetszerű zug. Ebből a zugból és annak két falujából, Nagyrévről és Tiszakürtről az utóbbi időkben olyan iszonyatos hírek érkeztek, hogy azokra fel kell figyelnie az egész nemzetnek, de különösen azoknak, akik a magyar nemzet fejlődéséért elsősorban felelősek.” Idézet Klebelsberg Kunónak a Pesti Napló 1929. augusztus 25-i számában megjelent „A Tisza-zug” című vezércikke bevezető soraiból. A történelem során sokszor használták szándékosan a mérgeket öngyilkosságra, gyilkosságokra, kivégzésekre. A mérgeket, valamint azok hatását, kiváltképp a mérgezések felismerésének módját csak nagyon kevesen ismerték. Az alkimisták, a régi korok vegyészei féltve őrizték tudásukat, fenntartották titokzatosságukat. Olyan tudás birtokában voltak ők, amellyel dönthettek életről, halálról és amellyel a hatalom részeseivé válhattak. Már az ókori Athénban is jelentős ismeretekkel bírtak az ásványi és a növényi eredetű mérgekről. Ez utóbbiak közül a bürök főzetét, mint „állami méreget” a halálbüntetések végrehajtására is használták. A vegyészet továbbfejlődését mutatja, hogy a rómaiak magas szintű tudással rendelkeztek a mérgekkel kapcsolatosan. A növényi mérgek mellett számos, ásványi eredetű mérget is ismertek, így például az arzén, a cián és a higany különböző vegyületeit. A XII. századtól az uralkodók és a nagyurak hatalmi céljaik megvalósítása érdekében már rendszeresen alkalmazták gyilkosságokhoz a mérgeket. A középkorban az arzént tekintették a királyok mérgének és a mérgek királyának. Az arzén színtelen, íztelen és szagtalan méreg, amely e tulajdonságai miatt észrevétlenül keverhető az emberek ételébe. A reneszánsz Itáliában Lukrézia Borgia idején fénykorát élte a méregkeverés. A Borgia család mérge volt a la cantarella, melynek összetételét 129
