Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Varga Árpád: Jogászi szemmel a tiszazugi arzénes perekről
pontosan ma sem tudjuk, egyes leírások szerint azonban egy spanyol szerzetes találta fel oly módon, hogy az arzén hatását foszfor hozzáadásával erősítette fel. Jól jellemzi a korszakot Richard J. Hamiltonnak, a Drexel Egyetem méregszakértőjének az a kijelentése, miszerint „Amikor egy Medici meghalt, az első feltevés az arzén volt.” A kémia tudományának fejlődésével a XVIII. század végére az arzén különböző formában már a lakosság számára is hozzáférhetővé vált. Az 1800-as évek első évtizedében szedte áldozatait a „brémai angyalként” elhíresült Gresche Margaret Godfried, akit Németország egyik legelvetemültebb sorozatgyilkosaként tartanak számon. 1813 és 1827 között az eredetileg rovarölésre szánt arzénos zsírt kis adagokban juttatta tizenöt ember, köztük számos rokona ételébe, így küldve őket a másvilágra. Nagy-Britanniában a viktoriánus korban az arzénes vegyületeket a nők szépítőszerként is használták, krétával és ecettel keverték, az arcukra kenték, illetve a hölgyek közül nem kevesen fogyasztották is, ettől várva, hogy bőrszínük halványabb legyen. Az arzénvegyületek hatását azonban a legtöbb ember nem ismerte megfelelően, ezért nagyon sokan, köztük uralkodók, politikusok, híres festők haltak meg véletlen arzénmérgezés következtében. Napóleon halálát is arzénmérgezésnek tulajdonítják, az viszont már vitatott, hogy az arzént szándékosan adagolták-e számára vagy a szobáját díszítő tapéta smaragdzöld festékéből kioldódó arzénből keletkező mérgező gáz okozta a halálát. Szintén arzénmérgezéssel hozzák összefüggésbe az Értelem és érzelem, valamint a Büszkeség és balítélet című regények híres szerzője, Jane Austen írónő, valamint az 1908-ban meghalt kínai császár, Kuang-Hszü halálát is. A mérgezések tehát végigkísérték az emberiség történetét, az ezekhez alkalmazott mérgek közül pedig az egyik leggyakrabban használt az arzén volt. Magyarországon, a XX. század elején történt tiszazugi mérgezés-sorozat bár egyedinek nem tekinthető, de mégis számos különlegessége, sajátossága van. Paraszti körökben az emberek csak a XIX. század végén, a XX. század elején jutottak arzénes mérgekhez. Az első elhíresült arzénmérgezési ügy „Jáger Mari és társai” ellen 1897-ben Hódmezővásárhelyen zajlott. A hét vádlottal szemben a vád az volt, hogy rokonaikkal életbiztosítást köttettek, majd arzénnal mérgezve megölték őket. 1900 környékén a mai Románia területén, a Temes vármegyében lévő Széphely, Liget és Kenéz községekben fordultak elő olyan mérgezési bűnperek, amelyek eredményeként nagyon sok embert ítéltek súlyos büntetésre, majd 1912- ben az Arad vármegyei Lippán elkövetett tömeges mérgezések ügyében jártak el a hatóságok. Mindkét helyen a lakosság a „Szerecsika” nevű arckrémből vonta ki az 130
