Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Hermann Róbert: Görgey Artúr és a Nádor-huszárezred 1843-1849. II. rész
istenhozzádot a császári szolgálatnak, és mennék oda, hová barátság, kötelesség szólítanak, s ahová csakhamar a szerelem is követni fog” - írta Istvánnak augusztus végén.50 „Mi az én életem, kedves szeretett Pistám! mi az én esküm, mellyel akaratomat, egész lényemet szabadságától megfosztám - pénzért fosztám meg - mint tettetés? Legszebb, legbensőbb vágyam: szabadulni. Legtántoríthatatlanabb meggyőződésem, hogy a tíz körme után élő napszámos szabadabb énnálam; én örömest cserélnék vele, soha meg nem siratván jelenem erőszakos megváltoztatását. ” - írta 1843 novemberében becsének.51 1844. május végén úgy jellemezte magát, mint elégedetlen embert, „ki már fiatalkorától fogva birkatürelemmel hordja a katonai rabigát”. Valamivel odébb idézte a közmondást arról, hogy a szamár, ha jól megy sora, a jégre megy táncolni. „A szamár között meg köztem az a lényeges különbség, hogy én 14 éves koromban, amikor jó dolgom volt, nem szabad akaratomból mentem táncolni a jégre, hanem oda küldtek, azaz volt, aki katonának állni kényszerített, én pedig elég ostoba voltam azt képzelni, hogy nekem éhen kell halnom, ha katonának nem megyek. ” Elkeseredését tovább növelte az a tény, hogy kiderült: nyugalmazott katonatisztként is csak akkor nősülhet, ha előtte leteszi a cs. kir. hadseregben megkövetelt házassági biztosítékot, a kauciót.52 Az elhatározás azonban egészen 1845 májusáig váratott magára. Ebben - mint láttuk - szerepe volt annak, hogy időközben ezredsegédtisztté nevezték ki, s a család anyagi helyzete is rendeződni látszott. Március végén még derűs hangvételű levelet írt Istvánnak,53 de aztán történhetett valami, mert május 18-án bejelentette bátyjának, Guidónak, hogy legkésőbb augusztusban rangjának megtartása nélkül kilép a hadseregből. „Indító okaim; mostani pályám elleni mély ellenszenvem, mely ezredsegédtiszti szolgálattételem rövid ideje alatt - ahol első kézből kapom minden piszok bűzét az orromba, s ahol tulajdonképpen csak arra való vagyok, hogy azt én meg is emésszem - elképzelhetetlen fokra hágott. Ez az indok azonban híjába ösztökélne, ha ennél erősebb más okok nem járulnának hozzá, úgymint: egy ellenállhatatlan vágy Magyarország, hazám felé, melytől mostani állásomban örökre távol kellene élnem, minthogy ezredünket (a Nádor-huszárokat) a magyarok iránti erős rokonszenvvel vádolják. Továbbá: vágyódásom egy tevékenyebb, Görgey Artúr - Görgey István, Prága, 1843. aug. 20. MTAK Kt. Tört 4° 219/139. Kivonatos magyar fordításban közli GÖRGEY I. 1916. 205. p. Görgey Artúr - Görgey István, Klattau, 1843. nov. 30. MTAK Kt. Tört 4° 219/141. Kivonatosan közli GÖRGEY I. 1916. 211-212. p. A levélben 11,5 sor olvashatatlanul át van húzva. Görgey Artúr - Görgey István, Schinkau, 1844. máj. 24. MTAK Kt. Tört 4° 219/142. Kivonatos magyar fordításban közli GÖRGEY I. 1916. 217. p. Görgey Artúr - Görgey István, Prága, 1845. márc. 26. MTAK Kt. Tört 4° 219/145. Kivonatos magyar fordításban közli GÖRGEY I. 1916. 229-230. p. 116
