Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Hermann Róbert: Görgey Artúr és a Nádor-huszárezred 1843-1849. II. rész
Görgey egyre szűkebbnek érezte azt a kört, amelyben él, a hadsereg önálló gondolkodást nem igénylő világa egyre kevésbé kötötte le energiáit. „Mert mi is az ember élete egyéb, ha jól meggondoljuk, mint egy vadászat, hol kinek-kinek hajtott vadja: egy eszme megvalósítása? A vad menekül - a vadász követi nyomon, óvatosan vagy hévvel, kinek-kinek jelleme szerint, de mindég egyenes irányban önnön (a vadásznak) sírverme felé - melyen a vad végtére is csak átalszökken. Csakhogy kétféle vadász van. Az egyik fajta a sír szélét észre sem veszi, és mielőtt gondolná, fejjel bukik bele. A másik fajtából valók látják jól a sírt; de vakmerő következetes elszántsággal átalugorhatni vélik - belé ugranak. Ez utóbbiak a hősök - ki-ki a maga módja szerint. - Némelyik e fura vadászok közül már gyermekkorában ráakadt a maga vadjának nyomára; másik még férfikorában is azt keresi. Emígy voltam én vele; rezignálton ballagtam előre; ha rátalálok-e vagy sem? És íme, ráleltem nyomára, melyet követni rendeltetésem. Megtaláltam - a hazát! Most már hevülhetek lelkemben egy eszméért, melyet lelkesülten követek a sírig!” - írta az öccsének.4 Apjának pedig a következőképpen vallott: „Amióta tulajdonképpeni anyanyelvem megtanulásának neki feküdtem: mind inkább éled bennem a vágy, e nyelv honával - szeretett hazámmal - habár csak testben is közelebb összeköttetésbe jutni. Hiszen hacsak nem egészen önző, kell az embernek valamit bírnia, amiért lelkesüljön, amit szeressen: és így vagyok vele magam is. Több komolyabb valaminek kell annak lenni, ami engem minden iránt, mi Magyarországon történik, oly nagyon érdeklődtet; és éppen ezen érdek itt egészen árva, olyannyira, hogy koronkint szinte - nem tagadom honvágyban szenvedek. Valahányszor Pista leveleiből csak valamit is megtudok hazámfiai törekvései felől: mindjárt könnyebb a szívem. Már arra gondoltam, hogy egy magyar napilapra előfizessek; de mikor a gázsijából él az ember, az ily vágyakról le kell mondani. Óh, bárcsak ezredünk Magyarországba jönne! De hát azt is majd meghozza az idő! ”10 1842 augusztusában még arról írt öcsének, hogy bizonytalankodása miatt egyelőre nem mer magyarul válaszolni neki, de a beszéddel már jobban boldogul.11 1843 áprilisától magyarul vezette naplóját (ez sajnos az idők folyamán elveszett), s beszámolt öccsének arról, hogy milyen nehézségekkel jár számára az anyanyelvén történő fogalmazás. „Egyhelyt az efféle tősgyökeres magyar mondat díszlik, mint: »berukkolni a szabadságról«. Másutt úgy töri egymást a sok »nak, nek«, mintha csak egymás nyakát törni lenne kívánságuk. Más helyen megént a magyar sváda fonalát megszakítja ez német mondat, mely olyasvalamit fejez ki, ami túlhaladja Görgey Artúr - Görgey István, Wartberg, 1842. dec. 16. MTAK Kt. Tört 4° 219/135. Kivonatos magyar fordításban közli GÖRGEY I. 1916. 167-168. p. Görgey Artúr - Görgey György, Wartberg, 1842. dec. 20. MTAK Kt. Tört 4° 219/117. Kivonatos magyar fordításban közli GÖRGEY I. 1916. 173-174. p. Görgey Artúr - Görgey István, Salzburg, 1842. aug. 9. MTAK Kt. Tört 4° 219/134. Kivonatos magyar fordításban közli GÖRGEY I. 1916. 153. o. 107
