Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)

Tanulmányok - Hermann Róbert: Görgey Artúr és a Nádor-huszárezred 1843-1849. II. rész

vezettek. Ezek 1840-ig minden páros évből, 1840-től kezdve minden évből megvannak. Ezekből nemcsak az egyes tisztek személyes tulajdonságaira, képességeire, ismereteire vonatkozó adatokat nyerhetünk, hanem - miután az egyes tisztek születési adatait is közük - a tisztikar születési hely szerinti, s ezáltal némi korrekcióval nemzetiségi összetételéről is tájékozódhatunk. Ennek alapján megállapítható, hogy a 12. huszárezred nemcsak legénységét, de tisztikarát tekintve is magyar alakulatnak volt tekinthető.

Mint a táblázatból látható, az alakulat főtiszti kara 1847-ig több mint 90%- ban a Magyar Korona országaiból került ki. Ez azért is figyelemreméltó, mert a 4. (Sándor) huszárezrednél az 1824. évi 74 %-ról 1847-re 44 %-ra, a 9. (Miklós) huszárezrednél az 1824. évi 83 %-ról 62 %-ra csökkent a magyar honosok aránya.6 (Az 1848-1849. évi visszaesést, a huszáraikat 1848 őszén hazavezető tisztek kiesése okozta.)

Görgey a színmagyar alakulat körében egyre erőteljesebben kötődött Magyarországhoz. „Hazám ott virul keleten, nekem is csakúgy hazám, mint neked” - írta öccsének, s beszámolt arról, hogy elérzékenyülve hallgatja az éhüket- szomjukat dallal csillapító huszárok énekét. Sőt, azt is érzékelte, hogy a magyar katonánál „a letett eskü a hazaszeretettel” gyakran „összeütközésbejönni látszik”, de egyelőre még elhessegette a gondolatot, mert így folytatta: „...a császárt szolgáló magyar embernek van legtöbbször alkalma az igazságosság aranymérlegére szegezni szigorúan megfigyelő tekintetét, nehogy ingadozzék, hanem a dolgok kozmopolitikus megítélésében állapítsa meg helyesen a maga álláspontját. ” Kialakult benne egyfajta felelősségérzettel kombinált nemzeti szolidaritás is beosztottjaival szemben: „... mi biztosíthatná részemre a megelégedést jelen helyzetemben, hol a legeszeveszettebb föllebbvalónak secaturái minden önbecsérző férfiút örökre eltompítani képesek lennének - ha az a felemelő gondolat nem vigasztalna: azok nekem hazám fiai, akikkel együtt élek, kikért fáradok, kiknek egzisztenciáján legalább napokra vagy órákra javítani bírok. ”7

Alig egy év múlva viszont már így fogalmazott: „... magam is egykor elég dőre voltam hinni, hogy vagyok valami, mivel 30 pengő forint havi díjért egy embernek, ki büszke lehetne rá, ha annyira ember lenne, mint én, azt esküdtem, hogy neki és érdekeinek feláldozom életemet, sőt, ennél többet; szabad akaratomat. Fúj és szégyen!”*

Lásd: a 4. huszárezred 1824-1849 közötti tiszti minősítési listáit (Conduite-Listen) használtuk fel. KA Conduite-Listen Conduite-Listen des к. к. 4. Husaren Regimentes. А 9. huszárezredre vonatkozó táblázatot közli HERMANN Róbert: Gáspár András honvédtábornok. Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Kecskemét, 2005.

Görgey Artúr - Görgey István, Salzburg, 1842. aug. 9. MTAK Kt. Tört 4° 219/134. Kivonatos magyar fordításban közli GÖRGEY I. 1916. 153. p.

Görgey Artúr - Görgey István, Svirotic, 1843. jún. 26., 30. MTAK Kt. Tört 4° 219/138.

Kivonatos magyar fordításban közli GÖRGEY I. 1916. 202. p.

106