Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Tanulmányok - Sebők Balázs: Hároméves terv az ötéves tervek időszakában. Adatok és adalékok Szolnok megye szocialista iparosításának történetéhez
A II. hároméves terv végül nem hozott olyan jelentős ipartelepítési hullámot az Alföldön és Szolnok megyében, mint a megelőző ötéves terv: jellemző, hogy az Alföld legnagyobb értékű ipari beruházása, a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat kövérbaromfi üzemének felépítése kevesebb, mint hatodába került, mint annak idején a Tiszamenti Vegyiművek. A szocialista iparon belül a beruházások közel felét továbbra is Budapest kapta, míg a legkevesebb fejlesztés éppen az Alföldnek jutott. Az iparosítás további folytatása mellett igen jelentősen befolyásolta a társadalom szerkezetét az időközben elkezdett és elemi erővel folytatódó mezőgazdasági kollektivizálás is. Ezen két tényező következményeként a foglalkoztatottság szerkezete nagymértékben megváltozott. Csak ebben a tervidőszakban mintegy 150-170 ezer korábbi mezőgazdasági dolgozó lépett át a nem mezőgazdasági szektorokba, elsősorban az iparba. A szocialista tervgazdálkodás első évtizedének társadalmi mérlegét az 1960-as népszámlálás adja meg: ebből kiderül, hogy miközben az ország népessége viszonylag dinamikusan növekedett, addig a mezőgazdasági jellegű vidékekről nagyarányú volt az elvándorlás, pedig a természetes szaporodás itt volt a legmagasabb. Szolnok megyében a megyeszékhely, Szolnok lakossága mutatott igen erőteljes növekedést az eltelt egy évtized alatt, miközben a megye többi városa stagnáló vagy csökkenő népességet mutatott. A megye egyetlen számottevő népességvonzó centruma a megyeszékhely volt, így a többnyire fejletlen iparú városok végül nem tudták elszívni a mezőgazdasági népességtöbbletet. Szolnok megye elhelyezkedni nem tudó munkaerő feleslege továbbra is elsősorban Budapest felé áramlott, hiszen ekkora tömegnek még Szolnokon sem lett volna elegendő munkaalkalom. Jellemző, hogy 1949 óta a Szolnok megyéből elvándorlóknak több mint 40 %-a választotta céljának Budapestet: ennél többen csak a közeli Pest megyéből és a rendkívül elmaradott Szabolcs-Szatmár megyéből költöztek el a fővárosba. A megye többi elvándorlójának zöme az ipari tengelynek a Dunától keletre eső részébe áramlott. Viszont Szolnok megye - a többi alföldi megyéhez viszonyított - fejlettségét mutatja, hogy az alföldi megyék összehasonlításában ide ingáztak a legtöbben. 1960-ban az is kiderült, hogy az ország összes megyéi közül éppen Szolnok megye rendelkezett a legkedvezőtlenebb foglalkozási mutatókkal. Szolnok megyében ugyanis, mint a leggyorsabban kollektivizált megyében a mezőgazdaságból élő korábbi önálló idős gazdák a megalakuló tsz-ekben már nem kaptak munkaalkalmat, így hivatalosan eltartottakká váltak. Érdekes és tanulságos fejleménye a korabeli iparfejlesztési politikának a nagy propagandával beharangozott iparkitelepítési program: ennek kapcsán célul tűzték ki a budapesti ipar egy részének vidékre telepítését. Az iparkitelepítéseket megelőző gyárak és üzemek kategorizálásánál a III. osztályba, azaz kitelepítendő kategóriába szinte kizárólag csak a bűzös, 308
