Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Tanulmányok - Sebők Balázs: Hároméves terv az ötéves tervek időszakában. Adatok és adalékok Szolnok megye szocialista iparosításának történetéhez
súlyosan környezetszennyező, illetve elavult ipartelepek kerültek, tehát egyfajta maradékelv érvényesült: még elméletileg is csak az a vállalat kerülhetett vidékre, amelyik már nem felelt meg a kor technológiai követelményeinek. Mindezek ellenére rendkívül érdekes az a kibontakozó heves és szervezett ellenállás, amely a vidékre település ellen szerveződött. Több esetet is ismerünk, amikor egyenesen a vidékre telepítés „veszélyére” figyelmeztetik a munkásokat (a szocialista iparosítás kezdeti időszakának egyik fő jellegzetessége volt, hogy vidéki munkára gyakorlatilag lehetetlen volt szakképzett munkaerőt, illetve értelmiséget toborozni, ezért a későbbiekben kiemelt anyagi juttatásokkal próbálták elérni ezt). A II. hároméves terv időszaka alatt az iparkitelepítési program még gyerekcipőben járt, kézzel fogható telephely-áthelyezésekre alig akadt példa, Szolnok megye pedig egyáltalán nem került szóba, mint bármely kitelepítendő ipari egység új telephelye, még a tervezés szintjén sem. Pedig a megyei vezetés szívesen fogadta volna bármely budapesti üzem Szolnok megyébe települését. Amint fentebb láthattuk, az 1956-os forradalom utáni gazdasági kiútkeresésnek még számos buktatója volt. Talán ezen tényezők halmozódása is hozzájárult ahhoz a radikális megoldási kísérlethez, amely végül az 1968-as „új gazdasági mechanizmusban” öltött testet. 309
