Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)

Tanulmányok - Sebők Balázs: Hároméves terv az ötéves tervek időszakában. Adatok és adalékok Szolnok megye szocialista iparosításának történetéhez

vegyiművek, a tejüzem, a fűrészüzem és a dohányfermentáló. A megyeszékhelyen kívül még Jászberény (Fémnyomó- és Lemezárugyár, Aprítógépgyár), Törökszentmiklós (Mezőgazdasági Gépgyár, Baromfifeldolgozó) és Martfű (Tisza Cipőgyár) rendelkezett komolyabb nagyiparral. Ehhez képest Karcag az üveggyárral és Cibakháza a kenderüzemmel már jóval kevésbé jelentős állami ipari telephelynek számított. A fentieken túl országos kezelésben volt még 21 őrlőmalom,16 amely a megye teljes őrlőkapacitásának 69,9 %-át tette ki, valamint mind a négy hántolómalom.17 Ugyancsak országos kezelésben volt a megye téglagyárai közül 6 téglagyár, amelyek összesen a megye kisméretű téglatermelésének a 72,4 %-át adták.18 A megyei ipar centralizáltságát és fejletlenségét mutatta, hogy egyes területeken semmiféle jelentősebb ipari üzem nem volt. Ilyen terület volt Túrkeve városa (13.795 lakos), a Jászapáti járás 8 községe (49.563 lakos), a Kunszentmártoni járás 13 községe (43.638 lakos) és a Tiszafüredi járás 8 községe (29.198 lakos). Tehát a megye lakosságának harmada, 136.194 fő lakóhelyén szinte semmilyen ipari munkalehetőséggel nem számolhatott. A fentiek tekintetében a hároméves terv során elsősorban a Jászapáti és a Kunszentmártoni járások iparral való ellátottságát támogatták a megye részéről. Jászapátiba aprómagtisztító- és osztályozó üzemet, Kunszentmártonba pedig élelmiszeripari gépeket gyártó üzemet szerettek volna telepíteni.19

A minisztériumi ipar után másodrendűnek számító megyei helyi ipar telepítése már kedvezőbb képet mutatott. A 14 vállalat 31 üzeméből csak 4 üzem volt Szolnokon, azonban itt is voltak olyan járások és 8 ezer lakosnál népesebb községek, ahol nem volt állami ipar: ezek közé tartozott Jászapáti, Jászladány, Jászfényszaru, Abádszalók, Kunhegyes, Kunmadaras, Tiszaföldvár és Tiszafüred. A megye húsipara erősen centralizált volt: összesen 12 teleppel rendelkezett, de ezek közül csak a központi szolnoki telepen folyt termelés,

Az állami kezelésben lévő malmok közé a következők tartoztak: Törökszentmiklósi Gőzmalom, Kisújszállási Hengermalom, Kunszentmártoni Műmalom, Karcagi Villanymalom, Tiszafüredi Malom, Jászberényi Villanymalom, Mezőtúri „Ilona” Malom, Kunhegyesi Malom, Cibakházi Motormalom, Jászkiséri Malom, Jászkiséri Kismalom, Tószegi Malom, Kunmadarasi Malom, Jászalsószentgyörgyi Malom, Túrkevei „András” Malom, Jászárokszállási Malom, Tiszaföldvári Malom, Jászapáti Malom, Jászladányi Malom, Szolnoki „Tisza” Malom, Tiszamenti Őrlőmalom. Összes őrlőkapacitásuk 6.286 q/nap volt.

Ide tartozott a Tiszaszentimrei-, a Karcagi-, a Kunszentmártoni- és a Törökszentmiklósi Rizshántoló malom összesen 2.841 q/nap őrlőkapacitással.

Állami kezelésben lévő téglagyárak Szolnok megyében: Mezőtúri-, Karcagi-, Tiszaföldvári-, Martfűi-, Szolnoki- és Kunszentmártoni Téglagyár.

19 MNL JNSZML l-2-33.ő.e. 33-36. p.

279