Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Tanulmányok - Szigeti Tamara: Gyilkossági körkép tíz év keresztmetszetében. A Jászkun Kerületben elkövetett gyilkosságok 1833-43 között
Mint láthatjuk, a mintegy 2.074 bűncselekményből, amelyet ebben a tíz évben elkövettek, 122 volt a ténylegesen elkövetett gyilkosságok száma a kísérleti stádiumban megmaradt eseteken kívül, amelyből 21 volt gyermekgyilkosság. Pusztán a számokat és az időintervallumot nézve akár elenyészőnek is mondhatnánk, ha azonban figyelembe vesszük, hogy ezeket csupán a Hármas Kerület területén követték el, akkor már felértékelődik a jelentősége azon ténnyel együtt, hogy a nagy számú bűncselekmények közel fele orgazdaságból, illetve tolvajlásból származott. A korabeli népességi adatokat két népszámlálási időszak vonatkozásában (1829/30 és 1842/43), településekre és társadalmi rétegekre lebontva ismerhetjük meg a szakirodalomban, amelyeket összegezve s megfigyelve azt láthatjuk, hogy míg az 1829/30-as népesség-összeíráskor (redemptusok és a mesterek 26.900 főt tettek ki, míg az irredemptusok33 és a zsellérek 17.400 főt) 43.300 fő volt, míg az 1842/43-as összeíráskor (redemptus és mester 29.472 fő, irredemptus és zsellér 22.656 fő) 52.128 fő volt.34 Ha számtani átlaggal számolunk, akkor ebben az időszakban a lakosság átlaga 47.714 fő volt. Ha ezt a lakosságszámot figyelembe vesszük az összes bűncselekményhez viszonyítva, akkor megkapjuk, hogy a lakosoknak mintegy 26,88 %-a követett el valamilyen bűncselekményt, a gyilkosságok számához viszonyítva pedig megkapjuk, hogy minden 1.000 lakosra jutott 2 gyilkosság. Külön figyelmet és magyarázatot igényelnek azok az esetek, amelyek ugyan nem végződtek halállal, de a vád megjelölésében is szerepel az erre kiterjedő szándéka az alpereseknek. Ennek száma elenyésző ugyan a fentebb említettekhez képest, dogmatikailag azonban jelentős információkat hordoz. Ezeknél a bűncselekményeknél lényegében vagy csak a gyors orvosi segítségen múlt, hogy meg nem halt az áldozat, vagy a véletlennek köszönhetően. Az egyik esetben például egy verekedés alkalmával, az egyik favillával védekezett, míg a másik alperes egy kaszát vett fel, amellyel a torkát célozta meg, ám az a favillában megakadt, s így „csupán” csonkítást eredményezett. E tettéért az alperes az eddigi kéthavi rabságán felül még négyhavi rabságot kapott, illetve kötelezték az orvosi költségek megfizetésére.35 Félévi rabságot kapott, 40 Az irredemptusok a társadalmi rétegződésben külön helyet foglaltak el. Ők voltak azok a személyek, „...akik bizonyos összegig részt vettek a redemptióban, de az az összeg nem érte el a szabályzatokban rögzített alsó határt”, valamint azok is, „...akik nagyobb összegű redemptiót vállaltak, de azt mégsem tudták kifizetni”. Az esetükben tehát a kevesebb hozzájárulás kevesebb jogot jelentett. - BÁNKINÉ. 1995. 25 p. 34 BÁNKINÉ. 1995 . 27. oldalon található táblázata alapján. 35 MNL JNSZML Jászkun Kér. büntetőperek 1833. 27. f. 2. k. No. 3. 182
