Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Tanulmányok - Szigeti Tamara: Gyilkossági körkép tíz év keresztmetszetében. A Jászkun Kerületben elkövetett gyilkosságok 1833-43 között
pálcaütéssel az az elkövető is, aki egy csoportos vérengzés alkalmával, késsel olyan sebet ejtett, hogy csak az orvosi beavatkozás mentette meg a sértett életét.36 Törvényes próbát nem tehettek, s így szabadon bocsátották azokat az alpereseket, akik pisztollyal fenyegettek egy utazót pénzszerzés reményében, s a feleség győzködte is férjét a cselekmény elkövetésére, azonban ezt végül nem sikerült elkövetniük, mert a sértett elmenekült.37 * Ez a cselekmény szintén megvalósította a kísérletet, hiszen a szándékuk kiterjedt a megölésre, csupán a sértett elmenekülése akadályozta ezt meg. Mint a példákból is láthatjuk, a kísérlet megállapításának alapját az elkövető akarati-tudati állapota függvényében határozták meg, ám büntetéskiszabási szempontból jelentősége volt annak is, hogy a tényleges sérelem bekövetkezett- e vagy sem, azaz a cselekmény fizikailag milyen szinten tudott megvalósulni. Ezek az esetek nem kerültek a Nádori Főtörvényszék elé, mivel nem végződtek halállal, így a fenyítő törvényszék egyfokú fórumként járt el ezekben az ügyekben. Elhatárolási szempontból meg kell még említeni a mai értelemben vett halált okozó testi sértéseket, amelyek ebben az időben a vérengzések, kegyetlenkedések, verekedések során bekövetkező halálesetek voltak. Ezek az esetkörök elég változatos képet mutatnak aszerint, hogy mely cselekményeket sorolták ide. Vérengzésnek számított általában az a cselekmény, ahol vér folyt, kegyetlenkedésnek pedig általában a durvább verekedés számított. Ezekben az esetekben az eljárás során azt vizsgálták, hogy a szándék kiterjedt-e a halálra, vagy nem. Ha kiterjedt, akkor úgy feleltek, mint a gyilkosok, ha nem, akkor pedig a történetes gyilkosokkal estek egy tekintet alá a büntetéskiszabás szempontjából. Ezek az esetek is felkerültek a Nádori Főtörvényszék elé, hiszen a halálokozás miatt kötelező volt a fellebbezés megtétele. V. A perek Az eljárás a nyomozó, más néven az inquisitorius rendszer elvén épült fel. A polgári peres eljárásnál „jóval fejletlenebb” volt.18 A perben szereplő feleket ugyanúgy, mint a polgári ügyekben, itt is felperesnek és alperesnek nevezték. A levéltári anyagokból kitűnik, hogy a MNL JNSZML Jászkun Kér. büntetőperek 1834. 27. f. 4.k. No. 18. MNL JNSZML Jászkun Kér. büntetőperek 1834. 28. f. 1. k. No. 26. BÓNIS György - DEGRÉ Alajos - VARGA Endre: A magyar bírósági szervezet és perjog története. Zalaegerszeg, 1996. 175. p. 183
