Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Tanulmányok - Szigeti Tamara: Gyilkossági körkép tíz év keresztmetszetében. A Jászkun Kerületben elkövetett gyilkosságok 1833-43 között
A Jászkun Statútumokból a következő statútumok rendelkeztek perjogról, illetve a büntetőperekről.25 Az első statútum a perlekedés rövidítéséről rendelkezett, mely a prókátorok terjengős beszédei ellen irányult, lényegében a perek formáit írta le. A második statútum szabályozza a tisztségviselők káromlásért, becstelenítésért és hamis vádért kiszabandó büntetések rendjét és mértékét. A harmadik statútum tulajdonképpen a prókátorok feletti ellenőrzést biztosítja, mivel erre más szerv akkor még nem létezett. A kilencedik a tanúk hitelesítéséről rendelkezett, de csak általánosságokban fogalmazott, konkrétumok nélkül. A hatalmaskodásokról, a verésről és a személyes szabadság megsértéséről a tizenkettedikben rendelkeznek, az eskütételről pedig a tizenharmadikban, mely nélkül nem vették figyelembe a pert, tehát mintha az le sem zajlott volna. IV. A gyilkosságok Az emberölés elnevezéssel ebben a korban még nem illetett gyilkosság a legsúlyosabb bűncselekmények közé tartozott, melyet sokáig halálbüntetéssel sújtottak. Ebben az időben is gyilkosnak számított minden olyan ember, aki kioltotta egy másik ember életét valamilyen módon, történjen az szándékosan vagy gondatlanul. Jogi tárgynak - amely ekkor még ilyen elnevezéssel nem szerepelt - valószínűleg az emberi élet védelmét lehetett tekinteni, mint társadalmi érdeket és a közrend biztonságát. Sértettje a meggyilkolt személy volt. Maga a gyilkosság szót azonban a vizsgált periratokban vádként megjelölve nem mindig használják, inkább konkretizálják az adott esetre, kiemelik az adott gyilkosság egy-egy fő jellemzőjét, amelyet fontosnak tartanak. A gyilkos megnevezés helyett előfordul például a „halált okozó”26 kifejezés is, amely elnevezésekkel véleményem szerint az elkövetési magatartást voltak hivatottak kifejezni. Ebben a korban sok gyermekgyilkossal lehetett találkozni, akik vagy az élő gyermeket/csecsemőt ölték meg, vagy pedig „gyanús gyermekvesztő”-ként kerültek a bíróság elé. Ennek társadalmi Mindezek ismertetését Kele József munkája nyomán összegeztem. KELE J. 1903, 366- 392. pp. A következőkben az MNL JNSZML Jászkun Kér. büntetőperes iratai alapján levont következtetéseket jegyzem le. 179
